A csehszlovákiai magyarság kulturális helyzete. Esterházy János nemzetgyűlési képviselő beszéde a képviselőház költségvetési bizottságának 1937 november 19-iki ülésén (Prága : Heinr. Mercy Fia Nyomdája, 1937)

gatás további intenzív tevékenységét képe­zik." Nyugodtan merem állítani, hogy az a bü­rokrácia, amelyik a minisztériumokban év­ről-évre összeállítja a költségvetést, közvet­lenül nem ismeri még ma sem a magyar ki­sebbség helyzetét s halvány fogalma sincs a mi kulturális szükségleteinkről és kíván­ságainkról. Természetes, hogy ilyen viszo­nyok között tőlük tárgyilagosságot, megér­tést, vagy pláne jóindulatot várni velünk szemben alig lehet. Mi a koalíció és az állami bürokrácia két malomköve között őrlődünk és igazán nagyfokú naivitás kell hozzá, ilyen viszo­nyok között azt mondani, hogy Csehszlo­vákiában a kisebbségek helyzete kielégítő s minden jogos kívánságuk kielégülést nyer. KISEBBSÉGI AUTONÓMIA Ennek egyetlen előfeltétele a kisebbségi autonómia lenne, azaz, hogy a nemzeti ki­sebbségeknek joguk legyen saját ügyeikben határozni és a nekik számarányuk alapján járó összegek fölött diszponálni. Ha az eddigi kormányzatban lett volna megértés irányunkban, akkor a költségve­tés előkészítő munkálatainál kérdést in­téztek volna a magyar törvényhozókhoz a magyar kisebbség kívánságait illetőleg. Ez demokratikus gesztus lett volna! Ezzel szemben tény, hogy az elmúlt 19 év óta egyetlenegyszer nem tárgyal­tak velünk a költségvetésről, hanem azt ugy állították össze, mintha ebben az ál­lamban kisebbségek nem lennének, legföljebb gyarmati népek, valahol a Csen­- 32 -

Next

/
Thumbnails
Contents