Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ (Budapest, Magyar Statisztikai Társaság, 1941)
Az 1938.évi népösszeírás
AZ 1938. ÉVI NÉPÖSSZEÍRÁS Külön fejezetet szentel végül V. dr. a visszacsatolt területen 1938-ban megtartott rendkívüli népösszeírás eredményeinek. Ebben azt állítja, hogy a magyar statisztika ezalkalommal minden azelőtti részrehajlásán is túltett. Azon, hogy V. dr. az 1930. évi cseh-szlovák népszámlálás által ezen a területen kimutatott szlovákoknak oroszlánrészét ezúttal nem találja meg, nem csodálkozhatunk, mert ezek a szlovákok a cseh-szlovák nemzetiség-megállapító módszer szlovákjai voltak csupán, kik valójában nem léteztek. A szlovák és cseh nyelvterületről lehozott telepesek legnagyobb része a visszacsatolás után azonnal eltávozott, ezeket sem találhatta meg. 13 4 Igaz azonban az, hogy a nemzetiségi kimutatások visszaigazodásán, valamint a cseh és szlovák elemek visszavándorlásán felül 1938-ban több átmeneti és vegyes — továbbá néhány szlovák helységben is — a magyarság részére igen kedvező eredmény adódott. E tekintetben a helyzet a következő volt. Az átmeneti falvakban bekövetkezett az, ami 1919-ben ellen viszonylatban elmaradt. Ezen falvak lakosságának túlnyomó többsége hitet tett az új — illetve a visszatérő — rezsim mellett. Vagyis míg számos ebbe a kategóriába tartozó helység 1919. és 1921. évi eredményével egyenesen megopponálta a cseh-szlovák rezsimet és a magyarsághoz való vonzódásáról tett tanúbizonyságot, addig 1938-ban a szóbanforgó községek lakossága túlnyomó többségében pozitíve reagált a visszacsatolás tényére és sietett magyarságának megvallásával kifejezést adni magyar érzelmének. Miként egy igazán szlovák községben nem feltételezhető a magyar oldalról való negatív irányú befolyásolás eredményessége 1919 és 1921-ben, úgy 1938-ban sem volt szükség semmiféle erőszakos beavatkozásra. Hogy a magyar etnikum határsávjának hasonló községei ekként reagáltak a két államváltozásra, annak egyszerű oka az, hogy területileg a magyar nemzetiségi szférához tartoznak és ez a körülmény szükségszerűen határozza meg fejlődésüket. (Ilyen községek pl. a már többször említett Komáromcsehi, Komáromszemere, Jászómindszent, Rudnok, stb.) Az, hogy több szlovák községben is erősen magyaros eredmény adódott, részben a cseh-szlovák idők nemzetiségi nevelésére hárítható vissza. Az államalkotó 13 4 Habár térképén sűrűn tarkítják a magyar etnikumot. 63
