Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ (Budapest, Magyar Statisztikai Társaság, 1941)
A határvonal további szakaszai
Dobócát pedig térképén még Niederle is (1900 körül) szlováknak reklamálja. Cseh-szlovák oldalról a három község által gondolták a gömöri zárt magyar etnikumot vegyes jellegű területnek feltüntetni. Ezért szlovák községekként könyvelték el őket. Dobócának és Gömörhosszúszónak hivatalos magyar nevét előre meg is szűntették. 12 9 A számítás ellenben nem vált be. Dobócán hiába ismételtette meg a zsupán 1921-ben a számlálást — midőn az eredetileg jelentkezett 1 szlovák helyett 114-et Íratott össze, hogy ezzel a vegyes jelleget biztosító 20%-0t elérje — 1930-ban ismét nem tudták elérni a 20 %-os színvonalat és a község végig egyedül magyar jellegű maradt. Gömörhosszúszón a lakosság kétnyelvűsége dacára 1919ben és 1921-ben csak 16, illetve 14% szlovák jelentkezett ; hiába mutattak ki azután 1930-ban 77 %-os szlovák többséget, a község evangélikus felekezeti iskolájának tannyelvét nem engedte szlovákra változtatni, úgyhogy végül is az államnak kellett Slovenská Liga iskolát felállítania, hogy szlovák iskola is legyen a faluban. Pelsőcardó 1919-ben 98 %-os magyar többséggel reagált az állam változásra. A szomszédos Gömörhosszúszóhoz hasonlóan papíron azután itt is felnyomták a szlovákok arányát (1921— 30-ban 21—73% szl.), lényegileg ellenben itt sem következett be semmiféle változás. Pelsőcardó, mint a másik két község 1938-ban következetesen ugyanolyan magyar képet mutatott, mint akár 1910-ben vagy 1921-ben. Látjuk, hogy a Rimaszombat és Rozsnyó közötti szakaszon a határ a Jolsvával leszakadt négy szlovák községtől eltekintve, szintén a nyelvhatáron fut és lehető pontossággal választja el a két etnikai szférát. Találunk természetesen némi szlovák vonatkozásokat a választóvonalon innen is, de ugyanakkor magyar kisebbségi csoportok nyúlnak át a határontúlra is. 13 0 Rozsnyó mellett a határszélen két szlovák község Rekenyeújfalu és Andrási kerültek a magyar oldalra. Ezek földrajzi fekvésüknél fogva csakis a magyar oldalra voltak sorozhatok és a szlovákok maguk engedték át őket a határkiigazítási megegyezés alkalmával. V. dr. itt Rozsnyó mellett Sajóházát is szlovák többségű helynek mondja, de ez téves állítás, amit a község rendkívül következetes adatsora bizonyít. A Lexiconban magyar, Bartholomaeidestől Czoernigig egyformán magyar-szlovák, közben Šembera kb. 61%-ban becsüli szlováknak, de azután a magyar és cseh-szlovák számlálásokon ismét magyar-szlovák (14-17-25-30-33-23 % szl.). 1919 és 1921-ben 61, illetőleg 76%-ban volt magyar többségű. 1930-ban megint csak egyetlen alkalomra szlovák többség van kimutatva (35% m., 57% szl.), de 1938-ban megint következetesek adatai (86% m., 14% szl.). Šembera becslése és az 1930. évi kimutatás nem érinthetik a község következetesen magyarszlovák jellegét. V. dr. végül Rozsnyó városát is reklamálja, bár szlovák többségű adata egyáltalán nincsen. A Lexicon és a magyar népszámlálások szerint színmagyar. Fényesnél és Czoernignél találunk szlovák kisebbséget, Šembera pedig felerészben becsüli szlováknak a várost. Ezen becslést a város cseh-szlovák időbeni adatai nem erősítették meg, mert az első két cseh-szlovák számláláson csupán 10 12 9 A magyar jellegű helyek részére magyar elnevezési alak is volt megállapítva, a két községnek csak Dubovec és Hosusovo volt a hivatalos neve. 13 0 Pl. Csetnek 1919-ben 76%, 1921-ben 45%, Lubény 1921-ben 28%, Gacsalk 1921-ben 39%, Hámosfalva 1921-ben 28%, Betlér 1921-ben 21% magyar, vagy beljebb a határtól : Likér 1919-ben 33%, Dobsina 1919-ben 35% magyar. 58
