Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ (Budapest, Magyar Statisztikai Társaság, 1941)
A határvonal további szakaszai
Süvetén átmenetileg magyar többség is volt. A negyedik község Miglészpataka a legújabb időben kezd átalakulni. Míg 1910-ben csak 13%-nyi magyart számlált, addig az ig2i. évi cseh-szlovák számláláson 45%-ra ugrott fel magyarságának aránya. Ez az eredmény 1938-ban megismétlődött, ekkor 51% magyar adódott. Lakossága majdnem teljesen kétnyelvű. Helyi körök azzal indokolják a községnek három szomszédközségétől elütő nemzetiségi fejlődését, hogy a miglészpataki lakosok szívesen kereskednek és e célból sokat járják a tőlük délre eső magyar etnikai terület jobbmódú magyar falvait. Miglészpataka éppen a cseh-szlovák időtől kezdődőleg tekinthető vegyes községnek. A nyelvhatármenti szlovák falvak hasonló mindenkori délfelé való gravitálása okozhatta ezen a nyelvhatárszakaszon azt, hogy a Lexicon ideje óta itt hat község változott át magyarrá. Felsőfalu, Kisvisnyó, Lice, Gice, Gömörnánás és Mikolcsány a Lexicon szerint szlovák falvak voltak. 12 6 Bartholomaeidestől (1806) Pestyig és Šemberáig itt-ott még szlováknak vannak jelezve, 12 7 legtöbbnyire azonban már vegyesek, vagy magyarok. Gice adatainál látni a mult századi nemzetiségi állásukat a legpregnánsabban : Bartholomaeides azt írja lakóiról, hogy magyarok, kik a »szlovák nyelvben is jártasak«, Pesty viszont hatvan évvel később szlovákoknak jelzi őket, kik magyarul is tudnak. 1880-tól mint a magyar, mint a cseh-szlovák népszámlálásokon nagy — legtöbbnyire 80 és 90%-ot meghaladó — magyar többségük van. 12 8 Mindössze 1919-ben mutattak ki Gömörnánáson és Mikolcsányban egy alkalommal szlovák többséget, de ezek téves felvételezések lehettek, mert még 1930-ban sem ismétlődtek meg (ekkor 87 és 76 %m.), Felsőfalun 1938-ban 51%-os szlovák többség adódott (1921-ben 88%, 1930-ban 59%m.),ezt azonban a cseh-szlovák évek folyamán történt szlovák agrárbetelepedés eredményezte. Hogy ezidőszerint mennyire magyarok ezek a falvak, leginkább mutatja, hogy Felsőfalu — melyet V. dr. különben több helyütt is említ — eredetileg kívül maradt a bécsi demarkáción, szlovák részről azonban az új telepesek dacára annyira magyarnak ítélték, hogy a határkiigazítási eljárás folyamán átengedték Magyarországnak. A szóbanlévő határzóna alatt a visszacsatolt terület mélyén három későbbi telepítésű (Pesty) szlovák származású szigetközség fekszik, melyek ugyan nem tartoznak a szigorúan vett határsávhoz, de a cseh-szlovák megszállás folyamán nemzetiségi magatartásuk annyira tanulságos, hogy felemlítésüket nem mellőzzük el. A három község Dobóca, Pelsőcardó és Gömörhosszúszó. Fekvésük következtében már régóta kétnyelvűek, az előbbi kettő a Lexiconban is már magyarként szerepel. A további forrásokban gyakran szlováknak vannak jelezve, 1880ban Pelsőcardón csak 17%, Gömörhosszúszón csak 15% magyart írtak össze. 12 6 V. dr. még Kúntapolcát is hozzájuk sorozza, azonban téved. A Lexiconban Kúntapolca magyar, csak Petrov térképén van tévesen szlováknak színezve. 12 7 Mindössze Felsőfala Fényesnél, Gice és Gömörnánás Pestynél, Gömörnánás és Mikolcsány yemberánál. 128 Niederle térképén a századforduló időtáján is még szlováknak reklamálja Gicét, Gömörnánást és Mikolcsányt, cseh-szlovák időbeni adataik azonban rácáfoltak ebbeli állítására. 57
