Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ (Budapest, Magyar Statisztikai Társaság, 1941)
A határvonal további szakaszai
el a 20%-0t. lí 2 Nemeskosúton és Hegyen csak az 1880. évi népszámlálás mutat ki 28%, illetőleg 31 % szlovákot. A többi adat és számlálás seholsem erősíti meg ezeket az elszigetelt adatokat és az 1921. évi cseh-szlovák kimutatás is 96%, illetve 97% magyart regisztrál a két községben. Nemeskosúton 1930-ban, a közben történt szlovák telepítés ellenére is csak 12% a szlovákok aránya. Hegyen a cseh-szlovák időben kizárólag a Slovenska Liga által felállított szlovák tannyelvű iskola működött, miáltal 1930-ban 26% szlovákot mutattak ki. A Liga évkönyvében azonban olvasható, lc 3 hogy az iskola tanulói csakis az iskola falai között beszélgettek szlovákul, mi élénk fényt vet a falu »szlovák« - j aira. Galántán Fényes és Czoernig említenek szlovák kisebbséget, mely csak gyenge arányú lehetett, mert Šembera mindössze 100 lélekre teszi itt a szlovákok számát, mi kb. 5%-nak felelhetett meg. A magyar népszámlálásokon 1880 és 1890-ben volt legtöbb szlovák ; mindkétszer 14%. Megfelelően 17 és 13 % cseh-szlovák adódott az 1919—21. évi cseh-szlovák számlálásokon is. 1921 után szlovák agrártelepítés történt a városhatárában. Részben ezen körülmény, részben az 1930. évi számlálás ismert módszere következtében ezúttal a magyarság visszaszorul 40 %-ra, a cseh-szlovákok pedig felszöktek 35 %-ra. 1938ban helyreigazodtak ismét a város nemzetiségi viszonyai (92% m., 6% szl.). Ezzel ki is merítettük a mátyusföldi magyar határzóna szlovák vonatkozásait. Láthatjuk, hogy ezek távolról sem ütik meg azt a mértéket, hogy — mint a mai, mint az elmúlt időre vonatkoztatva — akárcsak vegyes jelleget is adjanak az itteni határvonal egyes szakaszainak. Szlovák részről az itt végigfutó vasúti fővonal miatt gyakran szokták hangoztatni ezen rész vegyes jellegét, a felsorolt adatok mutatják, hogy az állítás mennyire alaptalan. Középső szakasz. A nagysurányi félsziget tájékának megtárgyalásánál Tajnasári községéig vizsgáltuk meg a terepet, most a határzóna középső szakaszának megtárgyalását a tőle közvetlenül keletre fekvő Mohi községének pontjától kezdjük. Végighaladunk Bars-Hont, Nógrád és Gömör vármegyék vonatkozó szakaszain a Rozsnyótól keletre fekvő Barka községének pontjáig, mely község a Kassa vidékével már megtárgyalt legnyugatibb községgel, Ájfalucskával határos. E meglehetősen hosszú vonal nemzetiségi vizsgálatát igazság szerint néhány Léva városától keletrefekvő községen kellene kezdenünk, mivel azonban V. dr. Lévát is reklamálja, a városról szintén meg kell röviden emlékeznünk. Léva a nyelvhatáron fekvő teljesen magyar város, a garamvölgyi nagy magyar terület központja. Szlovák község sokkal kevesebb gravitál ide lc 4 és lakosságának 10 2 Magyardiószeggel össze van építve Németdiószeg községe, mely 1786-ban németországi németekkel lett telepítve, ma vegyes. 10 3 »Za tú našu slovenčinu«. 366. o. 10 4 A cseh-szlovák időben volt lévai járás területének legnagyobb része azelőtt a báti járás volt, melyet szlováksága miatt nemzetiségi okokból kapcsoltak hozzá. Lévához csak pár felette fekvő szlovák község tartozott és a cseh-szlovák időbeni zselizi járás, melyet viszont azért hívtak életre, hogy a magyar községeket Lévától elvonják. 4 49
