Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ (Budapest, Magyar Statisztikai Társaság, 1941)
Bevezetés
kompenzálni, úgy ez az egyenetlenséget valóban csak növelné. Az egyensúlyozási művelet a magyar-szlovák határ megvonásakor egyedül a határzónára vonatkozhatott — jobban mondva azon nyelvhatárszakaszok vidékére, hol az országhatárt képtelenség volt a nyelvhatáron vezetni. Ezen viszonylatban sem rövidült meg a szlovákság semmiképpen sem. V. dr. három szakaszt sorol fel, mint olyan helyeket, ahol szerinte különöskép hátrányba jutott a szlovákság : a nagysurányi szlovák félsziget vidékét, Kassa környékét és a Szobránc körüli környéket. Mielőtt e területrészek nemzetiségi szerkezetének megvizsgálásához kezdenénk, lássuk, milyen bizonyítóanyagot állít sorompóba V. dr. állításainak bizonyítására. A dolgozat puszta átlapozása is elegendő annak megállapítására, hogy V. dr. az adatforrások felhasználásában teljesen rendszer nélkül és következetlenül jár el. Mindig a néki kedvező adatokat ragadja ki a községek multbani adatanyagából és ezekre hivatkozik. Megfelelő módszer csakis az lett volna, ha az összes rendelkezésre álló és megfelelő multbani adatforrásokra együttesen támaszkodott volna. Vagyis az összes adatforrásokból állította volna össze a szóbanforgó helységek teljes idősorrendben való adatláncolatát és ebből a teljes láncolatból vonta volna le az illető község nemzetiségi szerkezetének állapotát vagy fejlődésének irányát. Ehhez először is a források kritikai elemzése lett volna szükséges. De ebben is tendenciózusan jár el, mert míg a kritikailag kifogásolható magyar forrásokat (pl. Acsádyt) élesen bonckés alá veszi, ezzel azt a látszatot akarván kelteni, hogy az összes magyar források részrehajlóak, addig a nem-magyar források esetében könnyen túlteszi magát minden komolyabb kritikán és ahol ezek javára szólnak, ott egyszerűen felhasználja őket. Thiele és Hornyánsky pl. közismerten megbízhatatlan források (1. Petrov kritikáját 1). Maguk e források előszavai is tanúsítják, hogy nem eredetileg gyűjtött adatokon épülnek fel, mégis ismételten hivatkozik rájuk, sőt nem egyszer nagyon is erőszakolt érveléssel. Pl. Thiele munkája Kassa vidékén megbízható szerinte — ha más vidéken kifogásolható is — mert a művet Kassán adták ki (?). De vegyük szemügyre adatfelhasználási módszerét abban a visszamenőleges sorrendben, mely sorrendet V. dr. is alkalmazza bizonyítgatásai során. A cseh-szlovák népszámlálási adatok felhasználásánál feltűnik, hogy mellőzi az 1919. és 1921. évi számlálások adatait. Ennek világos oka az, hogy ezen két népszámlálás alkalmával nem egy, a magyar etnikumba beszögellő, vagy nyelvhatármenti, népileg szlovák-magyar átmeneti jellegű helység magyarabb képet mutatott, mint 10 évvel előbb a perhorreszkált 1910. évi magyar népszámláláson. Például Érsekújvár vidékén: Komáromcsehi 1910 : 18% — 1921 : 63%, Komáromszemere 1910: 13% — 1919 : 97%; Kassa vidékén : Abaszéplak 1910 : 20% — 1921 : 57%, Jászómindszent 1910 : 44% — 1921 : 61%, Rudnok 1910 : 35% — 1921 : 54% magyar stb. Ha ezen községek a magyar erősödést mutató 1 Příspěvky k historické demografii Slovenska. 23* o. 2. sz. megjegyzés. 6