Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ (Budapest, Magyar Statisztikai Társaság, 1941)
A határvonal további szakaszai
Hogy mindent sorra vegyünk, meg kell említenünk, hogy itt a mátyusföldi határszakasz mentén még két olyan kisebb körlet van, melyeknek magyar voltához ugyan semmiféle kétség nem fér, de szlovák oldalról gyakran szeretnek róluk, mint szlovák Jellegű községcsoportokról megemlékezni. V. dr. is így igyekszik beállítani őket. Az egyik községcsoportot néhány Szenctöl délre fekvő község alkotja, a másik Galánta városa néhány környező községével. Az első csoport községei : Dunasáp, Dunaújfalu, Zone, Dunatorony, Egyházfa és Nagyborsa. Mind a hat község adatsorában találunk több-kevesebb szlovák vonatkozást, de távolról sem olyan mértékben, hogy az általuk alkotott kis körletet akárcsak vegyes jellegűnek is lehessen minősíteni. Dunasáp a Lexicon idején és a mult évszázad folyamán átmeneti állapotban volt és kétnyelvű hely lehetett, mert bár a Lexicon, Fényes és Czoernig egyhangúan magyarnak mondják, Korabinsky szlováknak jelzi és az 1880. évi népszámlálás 56 % szlovákot írt össze, 28 % magyarral szemben. A további magyar számlálásokon határozott magyar többsége van (71-66-69 %), mely a három cseh-szlovák számláláson is változatlanul tartotta magát (69-91-58%). Dunaújfalu, Zone és Dunatorony az összes magyar és csehszlovák népszámlálások alkalmával színmagyarok, előbbi adataikban azonban találunk szlovák vonatkozásokat, így Dunaújfalut a Lexicon és Korabinsky szlováknak, Zoncot Fényes szlováknak és Pesty magyar-szlováknak, Dunatoronyt pedig a Lexicon, 10 1 Korabinsky, Fényes és Šembera szlováknak, Pesty szlovák-magyarnak jelzi. Azidőbeli további adataik persze szintén magyaroknak mondják a három községet. Egyházfa magyarszlovák jellegű község, melyet adatai a Lexicontól Czoernigig ugyan egyedül magyarnak mondanak, de tovább következetesen van szlovák kisebbsége (Pesty : magyarszlovák, magyar és cseh-szlovák népszámlálások: 33-24-13-9-31-23-46-9% szl.). Nagyborsa a valamikor szlovák Felborsa és a magyar Alborsa községekből egyesített község. A két falu közül Fényes adatai szerint Felborsa volt a nagyobbik, így az egyesített községet a Lexicon és Korabinsky idejére vonatkoztatva, szlovák-magyarnak kell ítélni. Fényes, Czoernig és Pesty kizárólagosan magyarnak mondják és az 1880. évi népszámlálás is csak 13 % szlovákot mutat ki. 1890-től 1910-ig a további három magyar számlálás 33-29-21% szlovákot eredményezett és hogy a magyar népszámlálások nem rövidítették meg a szlovákságot, igazolja az, hogy 1919. évi cseh-szlovák számlálás csak 13% szlovákot talált. 1921-ben 28% a szlovákok aránya, mígnem az 1930. évi számlálás erőszakoltan 57%-os szlovák többséget írt össze, visszaszorítva a magyarságot 42%-ra. A teljes adatsor világosan mutatja, hogy a magyarság vitathatatlan túlsúlyban van a községben. 1938-ban adatsoraiknak megfelelően teljesen magyar mind a hat község (Dunasáp 92 %, Dunaújfalu 98 %, Zone 98 %, Dunatorony 99 %, Egyházfa 90 %, Nagyborsa 90 % magyar). A Galánta körüli községcsoportban még mérsékeltebbek a szlovák vonatkozások. Itt mindössze az van, hogy Galántán, Magyar diószegen, Nemeskosúton és Hegy községében egy-két alkalommal szlovák kisebbség szerepel. Magyardiószegen, hol a cukorgyári uradalom alkalmazottai között vannak szlovákok, 1880-ban 24%, 1930-ban 30% szlovák van kimutatva, a többi alkalommal szlováksága nem éri 10 1 Érdekes, hogy Petrov a Lexiconnak ezt az adatát kétesnek minősíti. L. Příspěvky . . . 306. o. 48
