Révay István: A belvederi magyar-szlovák határ (Budapest, Magyar Statisztikai Társaság, 1941)
Kassa és környéke
Végül, ha az egész Kassával visszacsatolt és V. dr. által igényelt abaujtornai területet vesszük, úgy azon összesen 26 szlovák és 15 szlovák-magyar jellegű községet találunk. Ezen községek szétszórtan, kisebb-nagyobb csoportokban osztódnak el a város körüli vegyes vidéken és semmikép sem választhatók külön. Az a körülmény, hogy a Kassától nyugatra eső területrész vegyes falvaiban az utóbbi évtizedekben magyar előretörés észlelhető, csak részbeni kárpótlást jelent azokért a veszteségekért, melyek a magyarságot a várostól keletre fekvő területrész ezidőszerinti szlovák túlsúlyú vegyes falvaiban érték a mult század folyamán. Általuk a magyarság az együttesen vett két területrészen még mindig nem érte el azt az arányerőt, melynek a mult század elején birtokában volt. A szlovákságot tehát számarányszerinti illegitim veszteség e területen nem érte. De nem érte igazságtalan sérelem a Kassa környéki vegyes terület szlovák falvainak elcsatolásával sem. Kassa városának nettó (zsidók nélkül számított) magyarsága közel eléri a kétszeresét a 26 szlovák község összlakosságának. 8 8 E szlovákok tehát a felettük lakó kétszerannyi kassai magyarért csatoltattak le. A községek nemzetiségi jellegének megítélésénél egyedül azok adataihoz tartottuk magunkat. Ha ellenoldalról akként is vennék, hogy az adatokból való következtetések tekintetében lehetnek eltérések, annyit az adatok összessége mindenképpen kétségtelenül bizonyít, hogy Kassa visszacsatolhatása csupán vegyes terület lecsatolását kívánta meg és nem zárt szlovák területét. Hozzá olyan vegyes területét, mely nagy részében nemrég még magyar volt. Hol a részbeni átszíneződés nem a magyarság gyengesége, hanem külső körülmények hatásaként következett be és a régi magyar rétegek folytonossága fennáll. E vegyes terület részben amúgy is a túloldalon maradt 8 9 és magukénak tudhatják az azelőtt kiterjedt sárosmegyei magyar községcsoportokat is, melyek ma kétségtelenül szlovákok, de nem sokkal a Kassa körüli szlovák felgyarapodás előtt olvadtak be a szlovák etnikumba. Sátoraljaújhely felett 15 zemplénmegyei 9 0 községet követel a kassai vidékkel együtt V. dr., így mi is ebben a fejezetben foglalkozunk velük. 9 1 A 15 község déli határát a következő községekkel jelzi : Biste-Kiskázmér-Alsómihályi-LegenyeCsörgő-Nagytoronya-Céke-Magyarsas-Bodzásújlak-Garany-Mészpest. Amint látni, keskeny sávról van szó, mert a 15 község közül 11 szerepel vélt elhatároló láncukban. E 15 község (a további négy : Nagykázmér, Gercsely, Kiszte és Kásó) 8 8 Kassa városában 1938-ban volt 34.358 keresztény magyar. Ezzel szemben a 26 szlovák község összlakosságának együttes száma 17.711, tehát csak valamivel több, mint az előző szám fele. Pedig az utóbbi számban még benne vannak e községek magyar és egyéb kisebbségi csoportjai is. 8 9 A már említett Nagyszalánc és Magyarbődön kívül még néhány vegyes község — s általuk a vegyes vidék egy része — Szlovákiánál maradt (pl. Kisszalánc, Petőszinye stb.). 9 0 Az egyik : Mészpest, most Ung vármegyéhez tartozik. 9 1 V. dr. ehelyütt (a 19. oldalon) érdekes megjegyzést tesz, mely jellemzőn világít rá »tárgyilagos« beállítottságára. Néhány (szám szerint nyolc) a trianoni Magyarországnak meghagyott, részben szlovák vagy szlovák község miatt azt erősíti, hogy itt az etnikai igazságosság szerint a cseh-szlovák határnak is délebbre kellett volna futnia. A csallóközi, mátyusföldi, bodrogközi és más egységesen magyar vidékek száz és száz magyar községe nem volt hát szerinte ellentétele e nyolc községnek.« 43
