Sziklay Ferenc: A világ ura

— Pompás gép! — mondta elismerően. Ujitás benne az osztásvonal-szélességii kettős mérőfonál, igy könynyü lesz bebizonyítanom, hogy személyi egyenletem, amit irigyeim kijátszottak ellenem, jobb mint bárkié! Goldhand értelmetlenül hallgatta a titokzatos szavakat. — Akarja látni ezt a gyönyörű csodát? — óh, leghőbb vágyam! Valóban csodálatos látvány tárult a tőzsér elé. Az egész okulárét ragyogó kékeszöld köd töltette ki, apró fényességek vibráltak a fényködben s a mögötte lévő csillagok halványan sütöttek át a folton. Középen, a mérőfonál és osztásvonalak keresztjében az üstökös magja, mint egy szikrázó, zöld gyémántszem. A csodálat „ah"-ja volt az egyetlen hang, amit Goldhand ki tudott ejteni s valami szorongó érzés fogta el. Cly közeinek látszott a tünemény, mintha kézzel is elérhető volna. — De hiszen ez már már egész közel van! — ijedezett, amikor szóhoz jutott. —Biztos, hogy csak huszonharmadikán ér el ide? — Biztos. Ma pontosan 100,800.000 kilométernyire van — válaszolt a tudós. Mához három hétre lesz szerencsénk hozzá, mert óránként 200.000 kilométerrel vágtat felénk. Ugy-e, csodálatos! És mi nem is láthatjuk teljes hosszúságában, csak félig vertikális vetületében, mert ha csak olyan égi primadonna lenne ő, mint a Halley-féle üstökös, aki minden hetvenhat évben egyszer végigtáncolja az égboltozatot, a fél égen átkarolna isteni uszálya, mint egy ragyogó, egyszinii szivárvány. — Leolvasta a skáláról az adatokat, egy negyedóráig számolt halotti csöndben, majd teljes elégtétellel kiáltott fel: — Minden rendben van! És azok a šarlatán, nem, gonosz amerikaiak képesek lehazudtolni a nyilvánvaló igazságot! Képesek kockára tenni az emberi életet a földön, hogy ne szalasszák el a pillanatnyi profitot! És a mi destruált Európánk utána megy vakon annak, amit 80