Sziklay Ferenc: A világ ura

rabszolgatartója hazudik! Pfuj! — ömlött belőle a keserű szó, a meg nem értett tudós sértett hiúsága. — És hiszi igazgató ur az összeütközés lehetőségét? — Nem hiszem, de tudom. Az első perctől kezdve. Felelősségem teljes tudatában állítom, hogy — megnézte az óráját — pontosan mához három hétre, március 23-án éjjeli 23 óra 49 perc, 30 másodperckor a föld pályája átvágja körülbelül közepén az üstökös csóváját. Rövid lesz a randevú, de éppen elég ahhoz, hogy egy-két percre elmérgezze a föld légkörét. Szinte kár, hogy nem egészen fejjel rohan nekünk, mert ez a bűnös, megromlott emberiség nem érdemel mást, mint hogy a teremtő pusztító haragja egy lábig kiirtsa! Az emberiség nem érdemli meg az ön jóindulatát, higyje el! Gyűlölök mindenkit a földön, nem is, a gyűlölet nemes indulat, megvetem őket, mert megcsúfolják az igazságot. Itt volt a kedvező pillanat. — Evelint is gyűlöli? — Nem. Ha a többi élőlény az ember-névre tart számot, ugy sértés volna, hogy őt embernek hivjam. Angyal ő, akit nem érdemel meg ez a föld. — És engem is gyűlöl? — kockáztatta meg f él veremélve Goldhand. — Nem, uram, ön az egyetlen becsületes ember a másfélmilliárd gazember közt! öh, milyen boldog lennék, ha önöket egymás keblére borulva látnám, az erőt és szépséget! Ugy beszélt az öreg, mintha Goldhand szuggerálná a szavait. Heves szivdobogással reagált rá az üzletember felizgatott valója. — Erő és szépség! — Egy uj, nemes emberiség magja, egy uj paradicsomi emberpár eredendő erényei a bűnben fogantatott régi helyébe! — És a tudás hozzájuk, a bűntelen tudás, a világot megváltó szentháromság teljességéhez. — Mire gondol? — Kire talán! önre — apám. Csak akarnia kell s 83 10