Sziklay Ferenc: A világ ura

Szovjetoroszországban minden bizonnyal a szakszerve­zetek igazolványa alapján fogják kiszolgáltatni a gáz­álarcokat s az emberiség egy pillanat alatt megszaba­dulna a társadalom heréitől! —• Én csak azon csodálkozom — szólalt meg ismét az ellenzéki, — hogy engedhetik meg, hogy egy ember irányítsa az egész gázmaszka-kampányt? Hol voltak akkor a kormányok? Hol volt a népszövetség? Persze, ott még mindig az a főcél, hogy a kisebbségek törvény­ben és békeszerződésben biztosított jogait megnyirbál­ják s az egész emberiség üdvét egy elszánt iparlovag kénye-kedvére hagyják! — Ugyan kérlek — szólt bele Nikkel — hagyjátok csak Qoldhandra a dolgot. Neki lesz több haszna, ha minden megrendelőt pontosan kiszolgál... —• Persze, te a zsebében vagy! —< Kikérem magamnak! — És aki nem megrendelő? — pattogott a minden­kit túlkiabáló .kommunista. —- Aki nem hisz az üstökös közeledtében, vagy akinek nics módja rá, hogy meg­rendelje az álarcot? Mi proletárok, kilencven százalék­ban nem birjuk, egyszerűen nincs rá módunk, mert egy egész heti keresményünk rámegy a kizsákmányoló Qoldhand patentjére s az már oly mindegy, hogy éhen halunk-e, vagy az üstökös végez ki! Igenis, kollektive kellene megszervezni a gázálarcok kiosztását, akinek van pénze, fizesse meg, de a dolgozó szegényekről az államoknak kellene gondoskodniok! Váratlan vendég toppant a törzsasztalhoz — Qáthy. Hangos örömmel köszöntötték a többiek: —• Hát te hogy kerülsz ide? —• Ez aztán a meglepetés! —• Talán a Zeppelin hozott vissza, hogy oiyan ha­mar megjártad az utat? —• Mit szóltok hozzá, hogy igen! — De hát miért volt ilyen sürgős? — Körülszaglásztam az Újvilágban s láttam, hogy ctt most nem terem fü a magunkfajta munkát kereső 60

Next

/
Thumbnails
Contents