Sziklay Ferenc: A világ ura

vendölésre vetemedik, evvel felboritja a társadalom rendjét, mely még ainugy sem heverte ki teljesen a háború lelki megrázkódtatását s kockára teszi egész tudományos pályafutásának amúgy sem valami biztos alapokon álló tekintélyét. — Én asztrológus! — pattant föl Caduc ur mérgesen, mikor Yersey kollégája cikkét elolvasta egy sötétedő téli délutánon. Hogy én asztrológus! —• De papa ne mérgelődj már! Mit árthat neked annak a šarlatán yankinek a köpködése, akiből csak az irigység beszélhet? Nézd inkább a mi lapjainkat, melyek mind a te pártodon vannak. Igazán sohasem hittem, hogy egy tudományos probléma ilyen általános érdeklődést válthat ki. — Ez ma már nem tudományos probléma, fiam, itt élet-halálra, az egész emberiség életére megy a játék! Óh, bár necsak az általános érdeklődést mozgatta volna meg az én fölfedezésem, de a tudósokat is, mert ha máshonnan nem jön segítség, végünk van! Nekem és neked és mindenkinek! A föld egy pillanat alatt pusztasággá válik, amely rothadó testektől bűzösen folytatja keringését azontúl az idők végtelenségéig! — Ez lehetetlen. Az Isten nem akarhat ilyet! Minek teremtett volna annyi szépséget a földre, ha kipusztít mindenkit, aki azt élvezni is tudja? — Kis csacsim. És arra nem gondolsz, hogy a te Istened... — A tied is, papa, hiszen a múltkor ujjongtál föl, hogy van Isten. — No jó.. hát, hogy az Isten meg is haragudhatott az emberiségre, meri nem tudja, nem akarja élvezni a sok szépséget, amit csakis az ő használatára teremtett? — De hisz ez rémes! Segits papa! Ha megláttad a bajt, adj módot is rá, hogy elkerüljük. —• Én? Ez nern az én dolgom. Nekem a kupolában van a helyem, nekem a csillagot kell figyelnem, én megtettem a magam kötelességét, segítsen más rs! 47