Sziklay Ferenc: A világ ura

a „lélektani momentumok" ügyes kihasználója észrevette a küzdelmet, rábeszéléshez folyamodott. — Nézze, mérnök űr. Ne tudjon az én céjaimról, „pokoli terveimről", — ahogy felfogja — semmit. Én módot adok önnek, hogy hivatásában gyakorolja magát s vigye előbbre a tudást. Még egyszerűbben: én megrendelek önnél valamit, hogy mire az nekem, ahhoz semmi köze. Mondjuk, hogy engem érdekel a cyángáz, mint Rotschild kollegámat az éjjeli lepkék. A mikroszok. Ez spleen — mondjuk. Kinek van köze hozzá, hogy Rotschild, miközben Erdélyben a mikroszoknak vagy száz u j alcsaládját fedeztette föl az ügynökeivel, azok térképeket rajzoltak az orosz vezérkar számára. A magyar állam formális asszisztenciája mellett történt ez s ki merte volna csak föl is tenni, hogy Rotschild — ha közvetve is — kémkedik az ellenség megbízásából. A maradandó eredmény mégis megvan, a tudományos életet örök hálára lekötelezte Rotschild. Higyje el, ha nem lenne emberi gonoszság, fele annyira se haladt volna a tudás. Én nem árulok zsákban macskát. Van nekem is mellékcélom. Európa nyög Amerika pénzügyi zsarnoksága alatt. Igaz? Nos? Én világcikké teszem a Goldhand-féle gázmaszkát, milliárdos pénzforgalmat csinálok vele Európában, de a temérdek pénzen egy cérnaszálat sem veszek hozzá Amerikából. A gummi brazíliai. A csalánvászon Szibériában terem. A selyem nyersanyaga kinai, feldolgozása Franciaországot juttatja keresethez. Aluminium tekintetében sem szorulunk Amerikára. Van elég itthon, Franciaországban, Ausztriában. Ide fordul a pénz áramlása vagy a messze keletre, Amerikába saját zsírjába ful s vagy engedékenyebb lesz, vagy forradalomba kergetem ... — Elég! Elég! —• kiáltott Gáthy s szinte beleszédült a konjunktura-Iovag beszédébe, aki oly hidegvérrel tudta előadni grandiózus terveit, mintha arról volna szó, hogy újra kellene tapétáztatnia a szobát, — Nekem igazán mindegy — folytatta a tőzsér, — hogy ki csinálja meg a cyán-szürőt, valószínű, hogy 39