Sziklay Ferenc: A világ ura

össze az istállóban a döglött tyúkot, malacot, majd hárman belekapaszkodnak a tehénbe, azt húzzák a szarvára kötött láncnál fogva, de ebben a manőverben is MagMatyó István vezényel: — Haooo-rukk! Komikus látvány volt. Az apja frakkban, lakkcipősen erőlködött a lánc végiben, Goldhand inkább egy cirkuszi bohócra emlékeztetett lötyögő ruhájában, csak az egyszerű paraszt legény volt stílszerű, fölgyürt inge ujjával, mely alól kidagadt izmos karja. Mikor evvel a nagytakarítással készen voltak, a kertbe terelte a férfiakat a bányász s ott mutogatta, hogy kell széthinteni a villával a gőzölgő trágyát, hogy kell megfogni az ásó nyelét, hogy kell a kihúzott spárga mentén kitaposni az ágyasok közt az utat s hogy kell a rögös földet elporhanyitani a gereblyével. Eva azalatt főzgélt magában, ugy, ahogy Mag-Matyó István megadta az utasításokat, mikor megrakta volt a tüzet. Kipirult a melegtől az arca, de jól esett a munka, még dalolni is kezdett s hogy ez is stílszerű legyen, Brahms magyar, táncait, Sarasate „Zigeunerweisen"-jét Iallalázta vidáman. Visszhang szállt be dalára az ablakon, Mag-Matyó István énekelte hozzá a szöveget érdes, egészséges férfihangon: „Csak egy kis lány van a világon"... Hát bizony a dinert nem a Ritz konyháján főzték, mégis olyan farkasétvággyal láttak neki hárman, olyan jól esett az egyszerű étel a kifáradt társaságnak, mint még soha az életben. Mag-Matyó István megint szolgának vedlett át, ott állt őrt piros hajduruhájában a tálaló mellett s a konyhában kapta be a vacsoráját, amit az uraságok meghagytak. Igy folyt az egyszerű élet napokon keresztül Lett tej is, István hozott tejkonzervet valahonnan Szardínia, virsli, gulyáshus, májpástétom, minden került az asztalra, még bor is, pezsgő is. „Mag ur" csak mosolygott, ha kérdezték, hogy honnan hozza a sok jófélét, végre bevallotta, hogy hajnalonként a mérnök ur biciklijén be-be 117