Sziklay Ferenc: A világ ura

szaladoz Tarjánba, sok ott a „peiplex" depó, akár három évig is elég lesz, ami előtalálódik. S azután se kell félni, nagy magazin a világ s ha az ur is megül, hoz neki benzint, nagyobb városban is lehet faszolni a jófélét. Eleinte kegyetlen izomlázzal kínlódott a két munkába nem törött ember, de egy hét alatt kidolgozták magukból, mert nem engedte őket kiállani az a kegyetlen ember. Megmagyarázta, hogy ebharapást kutya szőrivel kell gyógyítani, a boszorkány lövésnek dolog közben kell elmúlnia magától, ha tétlenül hevertetik, kezdhetik élőiről a kinlódást. Qoldhand lázadozása is abba hagyott lassan. Látta, hogy hiábavaló minden, csak ugy lesz elfogadhatóvá az élet, ha mindenki megdolgozik érte. Virágos is lesz a kert, nárcisz, jácint illatozik az ablak alatt, tulipán tüzesedik a kert közepén s katonás sorban áll a káposzta, kalarábé palánta, mint az eljövendő tél reménysége. Meg kellett alkudnia a való helyzettel, el kellett ismernie a természet gyermekének fölényét az ő civilizált tehetetlensége fölött. — Primitiv élet primitiv embert kiván, — magyarázta az öreg csillagász. Neki is, dehogy jutott eszébe az ő tudománya, legelsőnek bujt be minden este az ágyba. — Forognak a csillagok maguktól is. Ha nincs kinek magyarázni a tudományt, mire való az egész. Egy este aztán hiába csattogtatták a kapcsolókat, nem gyúlt föl a villany. Az Isten örök lámpája szerint .kellett beosztani az életüket, hajnalban keltek s alkonyatkor tértek nyugovóra. Egy dolog tünt föl csak a legény viselkedésében, hogy napszállta táján naponta nyugtalan lesz s amig a többiek a „fájrámtot" élvezik pihenve, térül-fordul s eltűnik. Vacsorára már megint otthon van, de hátulról kerül a kertnek, lopva, mint egy tolvaj. Éva megleste s csodálkozva látta, hogy tetőtől talpig piszkosan, sárosan óvakodik a házba, abban a ruhában, amelyikben először látták. A vacsoránál már ott van megint pontosan, kimosakodva, kipödörve. Sokat töprengett rajta, mi lehet 118