Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (A cseh és szlovák értelmiség címére)

10 A lényeges ponthoz értünk: a szlovenszkói magyar írástudó próbatétjéhez, a vox humana hiteléhez és vizsgájához. Ha itt a sötét években, a faji törvények és vérerkölcsök világában a magyar írástudó megtántorodik, és enged a napos oldal csábításainak, akkor a szlovenszkói vox humana hitele visszamenőleg is megrendül. Húsz év szellemmunkájának hiteléről és realizmusáról van szó: a magyar progresszió folytonosságáról. Az írói bátorság tényét magyarországi társaink annak idején csak a hála hangján nyugtázhatták: „A szlovenszkói írónak az adott polcot és létjogosultságot a magyar irodalom egészében, hogy a szellemi visszahőkölések éveiben bátor és haladó író volt. Sose feledkezzünk meg erről." (Féja Géza) Az írói bátorság mai próbatétje: a fasizmus. Egy nemzet vagy népcsoport nem akkor fasizálódik, amikor hatalmasai kész tények elé állítják, hanem akkor, ha kultúrája kapitulál. A fasizálódás határozza meg: mennyiben mond igent, és mennyiben makacskodik a nemmel. A keritő szentesítés az írók szolgamunkája. A szolganemzet fogalmát az írói magatartás húzza alá. Magyar író ilyen kerítő szolgamunkára nehezen kapható. A fasizmus perében a magyarság legnagyobb plusza: íróinak szinte egyetemleges antifasizmusa. Erre a feltűnő közép-európai jelenségre már 1936-ban felfigyelt a szociológus: „Hallatlanul érdekes jelenség, hogy a magyar polgári irodalom általában mennyire elzárkózott a fasizmus ideológiája elől... tiszteletre méltón kitartott a humánum gondolata mellett... Kétségtelen, az egész fasiszta periódusnak ez a legszámottevőbb jelensége ... A humanizmus 35