Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (A cseh és szlovák értelmiség címére)

szór naponta vittük a bőrünket vásárra egy-egy buktatott hírért vagy ironikus címért... az iszonyú kényszer korlátain belül minden elgondolhatót elkövettünk, hogy az olvasó megsejtse vágyainkat, de legalább kételyeinket... Ez az ország hamar elfelejtette, hogy a gleichschaltolás halálos öleléséből hogy kiáltozunk levegő után akkor, amikor mások bátorsága alig futotta egy célzásra." A mai rezignáció a szlovákok háláját reklamálja, mert nem szabad elfelejteni: a magyar sajtót nemcsak magyarok olvasták, de minden magyarul tudó más nemzetiségű - amit pl. a Magyar Hírlap szokatlanul nagy példányszáma is bizonyít mert a sorok között és utalásokban csak innen tudták meg az igazat, itt érezték meg az antitoxint, itt a destrukció áldását, és itt vettek lélegzetet a humanizmusból, mert a véres toll e sajtóban ismeretlen volt. A háború: leglényüktől idegen harc, az újságíró egy idegen, ellenséges világ szenvtelen krónikása, akinek nincs hozzátennivalója a dolgokhoz. Berlin jelenti. Pont. Ebben a sajtóban nem találsz egyetlen zsidóellenes uszító cikket. Az STK maga jelenti mindig önnön szégyenét. Komentársztrájk: ez volt a magyar sajtó vállalt és veszélyes patentje. Amikor Csehországban dühöngött a hóhér: monoton egymásutánban hozta napról napra elmaradhatatlan, napihírek közé rejtve rovatát: „Hírek a Protektorátusból." Amikor Magyarországot megszállták a németek, „Magyarországi események" címszó alatt hozta a puszta híreket. Ez jobban lázított, mint minden más, mert csak a meztelen tényt hozta: az akasztást, agyonlövést, halálos ítéletet, perzekúciót, lapbetiltást, minden megszégyenítő, magyarázó, moralizáló és enyhítő szöveg nélkül, így a gyilkosság - gyilkosság maradt, és az országrablás - országrablás. A kendőzetlen tények önmagukért beszéltek és - ordítottak. A szlovákiai felkelés új helyzetet teremtett: most a szlovákiai sajtóutasításokkal szemben kellett nyílt harcot folytatni, 31