Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (A cseh és szlovák értelmiség címére)

mert ezek állandóan sürgették az önálló, elítélő állásfoglalást. Ez azonban a legnyilvánvalóbb veszély ellenére sem született meg sohasem, s ez a németek szemében a Magyar Hírlap bűneinek lajstromát betetőzte. A felkelés ellen a Magyar Hírlap egyetlen önálló mondatot sem írt, s az egyetlen lap volt Közép-Európában, mely a felkelésről mint hadi eseményről tájékoztatott, de nem használta a „banditák", „merénylők" stb. kifejezéseket, melyektől hemzsegett a szlovák és német sajtó, és melyek használatára feddőn utasította az itteni propagandaminisztérium, a felkelők néma cinkosának nevezvén. A főszerkesztőt a Gestapo letartóztatta, és csak az illegális munkában részt vevő szlovák sajtóemberek közbenjárására menekült meg. De a lapnak vége, s mint a búcsúsorok mondták: „... befejeződött egy munka anélkül, hogy véget ért volna értelme és célja ... A búcsú pillanatában széttekintünk azon, amit építettünk és védtünk. Ez a mozdulat és megállás nyugodt és tiszta... Hisszük, hogy helytállásunk, amelyben épp annyi szándék volt, mint amennyi kötelesség, nem volt hiábavaló." Ez a sajtó - a barbarizmus éjszakájában - csak egyet akart makacs elszántságú tervszerűséggel: az emberi méltóság védelmét, az emberi jogok lázító tudatosítását: „Mindent, mindent, mindent meg akarunk tenni, hogy a sötétség, korlátoltság és féktelen gyűlölet száműzessék, hogy szabadsága és akarata legyen az embernek, aki féktelen önzésében ismét bálványimádóvá süllyedt." {Magyar Hírlap 1943 karácsony.) Hitler, a bálvány, a cezaromániás Machtmensch ezeken 32