Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (A cseh és szlovák értelmiség címére)

„Ami a zsidókkal történik, nem keresztény dolog, mondják ... Nekem ellenkezőleg az a véleményem, hogy csak akkor lesz legkeresztényibb állapot, amikor ügyüket teljesen elintéztük." A nürnbergi totalitás mint legkeresztényibb dolog! Mit szól ehhez a szlovenszkói magyar vox humana, mit a keresztény humanizmus? Azt, ami a kötelessége: vétót mond. Egyetlen vétót. Amikor a szlovák parlament egyetlenegy magyar képviselője személyében nem szavazza meg az embertelen törvényt. „Der Herr Graf stimmte nicht mit" - pellengérezi a történelmi tényt a Grenzbote (1942. V. 19.), és idézi a Gárdistát: „Hogy minden képviselő igennel fog szavazni egyetlenegy kivételével, az biztos volt. Aki nem szavazott, az egyedül Esterházy képviselő volt... A gárdisták a parlamenti ülés után felkeresték szerkesztőségünket, még örültek is a ténynek, mert jó előre arra fogadtak, hogy Esterházy nem fogja megszavazni a zsidók kitelepítését." Egy hónappal később a Tatranské Hlasy ujjongó címmel - „A zsidók elhagynak minket" - süti a szlovákság homlokára a letörölhetetlen szégyenbélyeget: „Ez a mi hozzájárulásunk az új Európához... Ez ugyanakkor a mi hitvallásunk, hogy Hitler Adolf oldalán menetelünk a végsőkig." Mások szenvedése árán jóléthez jutni, mások vérével adózni, váltságot fizetni: van még egy példa erre a történelemben? A szlovák fasizmus zsidók szenvedésével, deportálásával, halálával váltotta meg Európa irigyelte életét. Ettől az 25