Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (A cseh és szlovák értelmiség címére)

a szlovenszkói szellem missziójában, mely ideig-óráig vakvágányra futhat, de el nem múlhat. Hiszem a csoda nagy realitását, a szlovenszkói szellem feltámasztó és megtartó erejét, munkánk igaz gyümölcsét, a vox humana töretlen szuggesztióját: Kelj föl és járj!" (uo.) A szlovenszkói szellem ma a vádlottak padján ül. A vox humana, születési élményének földjéről száműzetésre ítélve, missziójának lehetőségétől és folytatásától megfosztva, légüres térben lóg. Bűnhődik. A vádirat szerint a szlovenszkói magyar kisebbség volt az egyik oka a ČSR fasiszta okkupációjának. A büntetés csak deportáció lehet. Enyhítő körülmények nem számítanak, a bűnhődés egyetemleges, és mert az államraison úgy kívánja: a fürdővízzel együtt kiöntik a gyereket. A mai nagy kataklizmában mit számít félmillió ember sorsa? A szlovenszkói magyarság soraiban fasiszták is voltak! Senki sem tagadja: az éremnek van másik oldala is, és a szlovenszkói vox humanának volt egy súlyos tehertétele és passzívája: a Jaross-Esterházy-féle Egyesült Magyar Párt, Henleinék és Hlinkáék parlamenti fegyvertársa. Nincs nemzet, mely elmondhatná magáról, hogy a fasizmus bűnében ártatlan. Minden nemzetben, országban, népben megvolt a fasiszta árnyalat, de a büntetés, a bűnhődés szelekciós alapon bonyolódott le. Miért bűnhődik a szlovenszkói magyarság mégis egyetemlegesen? Mást, többet nem jelentett volna? Aktívái nem hatálytalanítják passzíváit? És bűne miért lenne nagyobb, mint a szlovákság egészére nagyobb fajsúllyal nehezedő Hlinka-párté, és ezzel a szlovák népé? Idézzük emlékezetünkbe az 1938-as helyzetet egy semleges megfigyelő tollából. Az Internationaler Sozialistischer Kampf-bund (ISK) Párizsban megjelenő lapja, a Sozialistische Warte írja a szlovák kérdésről (1938, 642): 14