Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Móricz Zsigmond: Árvácska és ínységecske

Móricz Zsigmond Árvácska és írtségecske kedves urak ülnek együtt a Nagyvendéglő új és modern éttermében. Jó konyha, jó sör, semmi baj, egy kis háború: Árva megye közigazgatása a lisztellátáson tanácskozik. A Felvidék felvidéke, még annak is az északi két járása, amit némi nagyzással külön saját felvidéküknek szeretnek nevezni: határvidék, tótság, zab, krumpli, urak, adomák: rettentően érdekes perspektívák nyílnak az életbe. Ahogy a vidék apróbb-nagyobb hegyein minden percben új és még újabb, furcsa és még furcsább kilátásocskák nyílnak, úgy vibrál itt a néző szeme előtt az élet sok kicsi furcsa, sok fájdalmas és mély szakadéka. Árva megye, Árvácska ország: a groteszkségnek valami enyhe árnyalata az egész vonalon. Nem a rút, inkább a kicsi és furcsa felé. Nem veszedelmekkel fenyegető, tehát inkább mulatságos. Amint a komikum a tragikumtól csak annyiban különbözik, hogy az egyik az életre a legfontosabb véggel végződik, a másik pedig kibéküléssel s veszélytelen csattanóval: úgy valahogy itt ez az élet is. Katonailag sajátságosan sosem volt fontos a vidék, s itt van a legszínpadibb tervezésű vár, amelynek festői a képe, csoda hatásos a formája, de sohasem volt megépítve a váröve, s igazi veszély sem fenyegette az idők kezdete óta. ínség és ínyencség, zabliszt és francia pezsgő, pántlika földek és hatvanezer holdas uradalom, faputrik és papi paloták... Első pillanatra ez az élet bizony megdöbbentő: de ha az embernek elmúlik az első hurutja, amit az éles hegyi levegő s az első lelki hurutja, amit a sivár emberi nyomor látása kelt: akkor rájön, hogy ha így is jó lehet embereknek élni, ha így is tudnak vidáman és a megelégedés látszatával lenni, akkor kell valami természetfeletti vagy természetben rejlő okainak lenni, hogy úgy van, ahogy van. S akkor kezd fogékony lenni az ember, a kedélyek derűje, a tekintetek élénk csillogása, az apró hangulati virágocskák közillata iránt. Jó itt minden, jó a zablisztecske, jó a pisztrángocska, amit a paraszt kifog, s jó az uradalmacska, ami ráteszi a kezét a halas folyócskákra, jó a tót nyelvecske s még jobb a furcsán megszelídített magyar idiómácska. 61