Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok
Illés Endre: A tölgyerdőre épült város
teremtett templom — a gimnázium régi temploma a bástyafalban. Egyik oldala, illetve a tornya bástyafal volt, melynek ellenség támaszthatta neki ostromlétráit. Már régen nem ostromolta senki, de ittmaradtak a vastag falak, füsttől fogott bolthajtások, a padlózat roppant homorú tömbjei — élő, lelkes, szikár épület: kemény, puritán, harcos egyéniség. Milyen kegyetlenül gyilkos hideg fagyasztott itt téli reggeleken, amikor a tanítás előtt itt gyűltünk össze a Szentlélek megvilágosító segítségét kérni: az örökmécs majd kilobbant, a faszobrok megrepedeztek, és kétszáz kisdiák — mint riadt nyáj — egymáshoz bújt. Nyolc évig dajkált ez a csontos, szigorú templom tömjén- és lőporfüstszagával. Végiglaktam padjait az elsőktől a leghátsókig: itt gubbasztottam mint kisdiák, s innen indultam az utolsó vizsgák csatáiba. Csodálatos templom volt! Régen ágyúgolyók erősítették falait, azután nemzedékek fiatalsága épült be kövei közé. Úgy vezetett minket, kisdiákokat, mint egy öreg, kérlelhetetlen, kemény és felejthetetlen jó barát. Szorításától csontok roppantak, de forró latinórákon hallani véltük, amint súgja a leckét. Ilyen kemény lett volna az egész város? Nem. Igazi, okos polgárváros volt, gazdag város. Ügyes hűségéért királyaitól árumegállítási jogot kapott: Lengyelország és az Alföld között ő vámolt és ő hízott. Amikor én laktam Lőcsén, ez az árumegállítási jog már régen füstté vált. De ekkor mintha valamilyen hivatalmegállítás i jogra tett volna szert, a megyében minden hivatalt megállított, és falai kózé terelt. Lőcse volt a hivatalok városa; csontjaiban nem velő volt, de hivatal: megyei, városi, pénzügyi, építészeti, szolgabírói hivatalok, törvényszék, gimnázium, reáliskola, lányiskola, százegy hivatal. Lőcse száz és száz éven át hóhért is tartott, a városnak pallosjoga is volt — de szelíd, polgári pallos volt ez, könyörületes szerszám, törődött az áldozat testével-lelkével. A városi múzeum megőrizte az utolsó hóhérpallost, mellyel még 1850-ben is lecsapták az áldozat fejét — a palloson ez a felirat olvasható: Wenn ich dies Schwert thue außieben — So wünsche ich dem armen Sünder das ewige Leben. A lőcsei igazságszolgáltatás mindig ismerte és tisztelte az emberek közti alapvető különbséget: a vagyontalan paráználkodókat például már a középkorban szigorúan büntették; a jószágtalan fiatal párokat szégyenoszlophoz kötötték, megköpték, fejükbe szalmakoszorút húztak, s végül kidobták őket a városból. De ugyanezért a bűnért az előkelő polgárlány is bűnhődött: őt vasárnap a templomban a hívők padsora elé kitérdepeltették, a férfit meg pénzbírságra ítélték. 59
