Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Szalatnai Rezső: Utazás a Szepességen

magyar. Már kialakult, megszerveződött a Szepes vidéke; az erdők kiirtásában, a bányák nyitásában, a kereskedelmet előmozdító tervszerűségben a magyar előrelátó gondossággal járt el. Aztán jött a tatárjárás. A szászok a Hernád fölötti Manedékkőre futottak s körülsáncolták magukat. A szlovákok az őserdőkbe menekültek. A magyarok pedig védték a gyepűt, az országot, azzal az öntudatlan mozdulattal, mely évszázadokon át nemcsak az országot, hanem Európát és a kereszténységet is védte. Sokan elestek közülük. A tatárjárás után mindent újra kellett rendezni, a gyepűvédelem megszűnik, jönnek a várak és kőből épült városok. Ekkor támad fel régi helye mellett Lőcse is, a szászok központja. S ekkor vándorolnak a Szepességre nagyobb mértékben a szászok. Később még északra rutének is. A néprajzi zsivaj teljessé válik, mikor beköszönt a nyelvosztó reformáció. De addig már kész Scepusia teste, rákanyarodnak az utak, kinőnek a tornyok, fészket rak szinte minden építő szándék. Ez a kis föld fontos átjáróvá válik észak és dél között, kelet és nyugat felé. Háborúk és forradalmi hullámok, áru és eszme hullámzik át a szepesi országutakon erre is, arra is. De a gazdag, módos vidék nagy fordulaton megy keresztül az Isten körüli világnézetek miatt. A városok befogadják az új vallást, a jobbágyvidék pedig a cuius regio, eius religio alapján az úrral tart, aki vagy megmarad a régi hiten, vagy hamar visszahajlik a kóstolás után. S a magyar földesúr a szlovák jobbágyokkal harcra indul a német városok ellen, mikor már a másik magyar, a vallás és ország szabadságáért harcoló s a várossal tartó végleg elgyöngült és lehanyatlott. Az ellenreformáció beveszi a városokat. így kerül a környékbeli szapora szlovák elem előbb a falak mellé, aztán a falak mögé, a mellékutcákba, s végül lassan, a polgáriasulás lépcsőfokain haladva a főtérre is, a templom és városháza mellé, és aztán végül is beléje. Ez a folyamat most áll utolsó részletei előtt. A magyarság közben természetszerűleg városlakóvá is vált, éppúgy, ahogy a nemesség is kiment a széljárta, hideg várakból városi piaci ékes házaiba. Keveredett, kavargott megint a szepesi náció. Múltak az évtizedek, átillantak a századok a harangütések nyomán. Amit a lőcsei kalendárium első, 1626-i kiadásában a hazai veszedelmekről írt ilyen magyar rigmusokban: Ez világon nincs békesség Az Úristen híveinek, Hanem mindenkor bajlódás Vagyon és sok háborodás — 48