Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Szalatnai Rezső: Utazás a Szepességen

Csehországba, a Szepesi Híradó hasábjain búcsúzott a földtől, melynek vendégségét élvezte, s megköszönte az őslakóknak a leckét. Lehet, hogy akkor, 1918-ban, zsakettben és sárga félcipőben tűnt fel váratlanul az árkádok alatt, de e köszönetben volt valami megható, nem a hatalom a hatalommal beszélt, csak az ember szólott az emberekhez, akiktől stílust tanult. 3. Mint hasadó hajnalban a napfény, mikor utakat nyit a szürkületbe, olyan volt a szepesi őserdő, amikor megjelentek benne az első települők, s bevágták fejszéjüket a fákba. Omlott a szálfa hatalmas halomba, került belőle szállásra való s gyepűnek való egyaránt. Voltak itt azelőtt is lakók, lappangó emberek, kik menekülve rejtőztek el a rengetegben, uratlanul és magányosan, barlangokba, széngödrökbe, kunyhókba és körsáncok közé, melyeket előző lakóik hagytak ott, mint fészkét a menekvő madár. Magyar honfoglalók vágták ki elsőnek az utakat a szepesi rengetegben, ők telepedtek le elsőnek végképpen ide, kitapogatva az ország természetes határait a gyepűelvén innen és túl is, kitűnő őrhelyeken állva, a kapuk tövében. Politikai s gazdasági szervezője ennek a vidéknek az országépítő nemzet volt, mint ezt a történészek mind elismerik. Ali. század első felében, mint Fekete Nagy Antal szepesi településtörténetében bizonyítja, a magyar terjeszkedés elérte a Hernád felső vonalát, s ezt a Gömörőr nevű határőrség megszállta, gyepűvel és országkapukkal megerősítette. A többi föld még lakatlan erdő volt. A szaporodó lakosság pásztorkodva s egyre pontosabb határokat keresve a 12. század végéig a Nagyőr—Késmárk— Csütörtökhely—Lőcse-—Szepesváralja vonalra tolta fel az országhatárt védő gyepűt. Magyarok alkották a vármegye magját, a jobbágyokat, kik katonáskodtak, s ezért családonként szép darab földet kaptak. Ezekből a várjobbágyokból alakult ki a nemesség és a várnép egy része is. A szepesi lándzsás nemesek e gyepűvédők utódai voltak. A lándzsások, tehát az első telepítők leszármazottai közül még ma is élnek itt ősi birtokaikon és emlékeiken meg a gondon. Voltak a Szepességen más települők is. Északról egy vékony sávon Podolin környékéig a 13. század első éveiben lengyelek telepedtek le. A 12. század második felétől kezdve szivárognak be a szászok, mégpedig a járhatatlan őserdők miatt nem nyugatról, hanem délről. Előbb a Gölnic, és a Hernád völgye népesedett be velük, azután a Poprádé, ahol a helynevek tanúsága szerint már ősi szlovák telepesek voltak. A folyónevek, helynevek, dűlők neveinek egész sora a Szepességen 47