Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Szalatnai Rezső: Utazás a Szepességen

Szalatnai Rezső Utazás a Szepességen Amikor az ember elhallgat, megszólal a föld. Körülnézünk, s hirtelen elmúlik minden szorongásunk. Gyújtsd meg az emlékeket, s lásd magad a fényüknél! Ki súgta ezt? Szó nem hallik, mi némán nézzük a tájakat, amint kinyílnak káprázó szemünk előtt, és hallgatjuk a harangokat a lágy szélben. A föld beszél, s az ember átveszi a szót, átveszi és tovább adja. Szíve körül nő a meleg, homlokán tündöklés látszik. A szülőföld tüneményes nevelő. Éveken át alig jutott szóhoz, mi beszéltünk. És vártuk, hogy szárnyakat bontunk és felröpülünk boldog, nagy íveléssel a magasba, el a szürke, semmi rögöktől, fel az eszmék tisztaságába, ahol a jövő épül. Elmenekültünk és visszatértünk hozzá. Ma már tudjuk, ez a legszebb kapcsolat, a földdel való közösség, a földdel, aki a szülőnk. Munkánk és magatartásunk belőle indul ki, mint a források a hegyoldalból. Hallgatjuk a földet, az ezeréves örökhagyót, az ősi szellem és ősi anyag ereklyetartóját. Mintha a fák alól szállna a szózat, mintha a füvek susognának. Aki hallgatni akarja az igéjét, mindenünnen hallja, mint az igazságot, amelyik csak egy. Mekkora hűség és szeretet kellett ahhoz, hogy egy táj megszépüljön a századok zenéjében, mennyi természetes életöröm, kielégültség és ragaszkodás, az életforma mekkora azonossága, hogy minden szépen-szervesen létrejöjjön rajta. Az apák fiai, akik ezt a hűséget ma is érzik, látják is, hogy glória ragyog szülőföldjük felett. El akarom mondani, hogy ilyen glória látható a Szepesség felett. Nem születtem a Szepességben, nem is nevelkedtem falai és fenyői között, de lelkisége mégis mélyen hatott rám. Apám szepesi ember volt, mélyen és megváltoztathatatlanul e vidék fia, aki életének minden stációján férfiasan és könnyedén állta meg a helyét, s nekem úgy tűnik fel, ebben része volt a szülőföldi élménynek is. Kisfiú voltam, amikor már az apai szülőföld nevére fény esett, emlékek és furcsa szó-ízek párája csapott reám, holott sose érdekeltek a „gyökerek" különösen. Az iskolában, a térkép jóvoltából, mindnyájan megmásztuk a Tátrát, s a könyvben, a képen megforgattuk a lőcsei városháza tornyain a 40