Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Szalatnai Rezső: Utazás a Szepességen

szélkakasokat. De én sajátos örömmel, végső vággyal jártam a csúcsokat, mint aki nem szándékszik annál tovább és feljebb, s odaképzeltem magam a lőcsei nevezetes épúlet árkádjai alá, mint aki odatartozik a nyári verőfényben egy kiflivel a kezében. Nem azonosí­tottam magam a szepesiekkel, nem is tudtam, mi az. Az ember törvényszerűen nagy vargabetűt ír le, míg visszatér ahhoz a nyugvó­ponthoz, amelyen egy életforma felépül. A fejlődés útja volt, mind­nyájunk útja, hogy végül is megismertem Scepusiát a maga való­ságában. De nem kellett szívet cserélnem, mert az apai örökség csak szunnyadozott bennem, de el nem aludt, most meg éberen vitt tovább, a mozdulatok, látásmód és tájékozódás dolgában. Betegen láttam meg először a Tátrát, s kíváncsian, mohón, szerelmes szívvel a városokat. Innen és itt nősültem meg; idejárok, ha csak lehet, pihenni és hallgatni és széttekinteni. Tárgyilagosan nézem és szeretem ezt a földet. Néha visszariadok tőle, borzong a szívem, s tengerre vágyik. De valamely bágyadt napon, a Duna mellett, eszembe jut a lőcsei cseresznye. Egy öreg béres hozta le augusztusban messziről, a hegyi tanyáról. Ennél szebb, nagyobb szemű, ropogósabb és ízesebb cseresznyét világéle­temben nem ettem. Benne volt a kései érés minden zamata, dús volt és csodálatos; akkor került asztalra, amikor már nem volt a fajtájából sehol semmi. Ha firtatják, megvallom: anch' io sono... én is odavaló vagyok. Minden évben ízlelem egy-egy darabját. Néha csak egy ismeretlen kép az egész, egy kis falu, mondjuk, de templomában, a főoltáron Szent László látható. Érdemes hát járni az országúton. Az ősi Scepusia általá­ban csodálatos darabja a kárpáti tájegységnek. Kicsiben olyan, mint az egész ország. Tájai, éghajlata, gazdasági élete, nemzetiségi tarkasága, városai és falvai, fürdői és szorosai, történelme és jelene, mind egybefoglalják Szlovákia minden kérdését, mint egy díszes iniciálé, amelyikből egy szempillantás alatt megismered az egész könyv jellegét. A szívek mélyén itt ül a Hűség, melynek változatlan mondanivalója van. Hírek jönnek Pozsonyba a szepesi dolgokról, s az emberek elgondol­kodnak, izgulnak és aggódnak a szepesiek miatt. Uram Isten, csak ők ne rontsák el a dolgot, csak ők tartsanak ki, mi lesz akkor a többi vi­dékkel? Szokás volt a régi és közeli múltban kissé felnézni a Szepes­ségre, legalább gondolatban, mint egy egységes létformára. A szepesiek tartották a formát és tartják ma is, amennyire lehet. Pedig egyre nehezebben lehet. A köztudat nem ismer nemzetiségi harcokat erről a vidékről. Ellenkezőleg, a Szepesség a nemzetiségi együttműködés, a béke és 41

Next

/
Thumbnails
Contents