Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Jócsik Lajos: Egy városképhez

központjában siessen a polgári élet formáit megteremteni, mert nyakunkon volt a nyugat polgári fejlődése. Érsekújvárból is szépen elfolytak az ott képzett erők, a központokba áramlottak, mint a gyárak haszna, amit bécsi és budapesti bankok vágtak zsebre. A város ezért a polgárosulás szempontjából gazdaságilag és szellemileg úgy festett, mint egy vérszegény, tehát a vörösvérsejtek hiányában elsilányult beteg. Innen van a város polgári elvágyakozó hangulata, főváros-nosztalgiája, amit még máig sem felejtettek el. Amikor Blumensteinnek nagy frankhamisítási pöre napvilágra került, s amikor az egykori újvári szeszkereskedő nevével tele volt a nemzetközi sajtó, az újváriak szinte büszkeséggel tekintettek Blumensteinre, s szinte a város nagy fiát látták benne, akinek valami nagy dolog sikerült, aki „az értől indult el és eljutott az óceánba". A Blumenstein esete valóban jellegzetes. Megmutatja, hogy mily messzire jutott és mily távoli és nagy összefüggésekbe kapcsolódott be az eredeti tőkehalmozással ebben a vidéki környezetben képződött tőke, a Blumensteinnek Újvárban rendes tőkévé kuporgatott garasai, a szeszekért zsebelt pénzek, amit parasztoknak és kocsmárosoknak mért nagyban és kicsiben. E város történetének legmélyebb törvénye, kilátástalan urbanitásának végső magyarázata van ebben. Amíg Blumenstein kezében az itt halmozott és máshol spekulációban stb. megduzzadt tőke a világtőke összefüggéseiben szerephez és a legmagasabb polgári tőkés jelentőséghez jutott, addig az élet itt nem tudott a polgári szint felé felemelkedni. Ha elfogadnók azt a hirdetett igazságot, hogy polgár az, akinek tőkéje van s aki a tőkéje után él, akkor könnyen megdőlne az az állításom, hogy e vidéki városnak nincsen polgári rétege. Mert gazdag emberek, százezrekkel és milliókkal rendelkező egyének akadnak azért Érsekújvárott. Vannak, akik a börzézésből élnek, akik tehát a legtőkésebb típus, a kuponjaik után élő polgárt képviselik e vidéki keretben. Ezek azonban gazdag emberek csupán, és nem polgárok. A polgár a mi esetünkben és a magyarság közép-európai agrárfeudális kötöttségeiben még mindig pozitív típust jelent. Jelenti a társadalmi lény ama típusát, aki érezvén az agrárfeudális világ csökevényeivel szembeni magasabbrendűségét, a szabadabb és boldogabb életformájának érvényéért küzdeni képes az agrárfeudális csökevények ellen. Jelenti azt a társadalmi embert, akinek számára az anyagi hasznot hozó termelő tevékenység mellett a polgári kultúra szellemi formái is értéket és életszükségletet jelentenek. Aki akarja és cselekvően akarja a sajtóban az egyesületi és szervezeti, valamint a politikai életben a polgári kultúrfok általános érvényét a népközösségben. Egyszóval a polgár 191