Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Jócsik Lajos: Egy városképhez

klasszikus típusára gondolunk a mi esetünkben. Ez a környezet csak most vagy csak nemrég szülte meg a polgár kialakulásának feltételeit, s jogunk van e status nascendi helyzetben a polgár klasszikus típusára gondolni, arra, aki a párizsi barikádokon szerzett történelmi érvényt magának. Mart ha már úgy van, hogy e nép értéktöbbletet izzad magából, akkor emeltessék maga is polgári, azaz emberibb szintre, értve ezalatt magasabb jólétet és szellemi fejlettséget, s gyarapodjék ezáltal polgáriasultságban az egész környezet. De a legnagyobb baj, hogy a polgáriasodás megszült erői már dekadens formákba torkollnak. Vannak lassan gyárakká, középnagy, több munkást foglalkoztató üzemekké fejlődő műhelyek. De mintha e vállalkozások és vállalkozóik nem éreznének közösséget a környezettel, mely hasznukat végső fokon megteremti, a környezetből vont tőkét már nem helyezik be a környezet további gazdasági lehetőségeibe. A tollasodó újvári gazdag börziáner lesz, aki fütyül filozófiára, polgári piktúrára, Thomas Mann humanizmusára, vagy Lord Cecil Nobel-díjas pacifizmusára Európa polgári nyugalma érdekében. Vannak családok, akik negyven-ötven éve részvényesek, e vidéki város környezetében élnek, de a környezet nyelvét még nem tanulták meg. Vannak iskolázott szellemek, akik precízen beszélik a francia nyelvet, de Barbusse-regényt csak akkor vettek kezükbe, amikor a hektika elfútta ezt a szikár francia szellemet, s amikor a számára rendezett teátrális végtisztesség világszenzációvá tette őt, s most hát legalább egy Barbusse-regényt ismerni — illemből is illett. Mostanában Márai Sándor Féltékenyek című nagy regényét olvasom. A Garrenek bensőséges, ösztöneikben és legmélyebb rezdúleteikben polgárian művelt és civilizált, polgárian preparált világa van előttem. S ha most a polgáriság társadalmi hiányai és fogyatékosságai fölött érzett keservünket félretesszük és a polgári tipizáltság, a garreni életstílus csíráit keressük a megfigyelésre szánt anyagban, e vidéki város polgári körülményeiben, az eredmény ugyanolyan sivár lesz. Ha e város minden szubjektív polgáriasult készségét, a polgáriasultságot hordozók civilizatórikus rezdületeit összeadnám, még akkor sem jönne ki egy fél Garren. Kalb figurája azonban kitelnék — mégpedig fölösen. 1938 192