Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Jócsik Lajos: Egy városképhez

benne s ki tudja, hatásának hány csíráját hordom szellemi vagy fizikai habitusomban, az egész életemen? Ha a megrajzolt városkép az élet kerete, akkor az élet éppen annyira jellemző és elkerülhetetlenül fontos ismérve a keretnek, mint a statisztikai közlések. De kifejezhető-e ez másként, mint irodalmi eszközökkel? Gondolom, hogy a helyes általánosítás kérdése csupán, hogy az élet történő dolgai az irodalomszerűség helyett szociológiai hitelre és jellegre tegyenek szert. Új formával, amolyan szubjektív szociológiai fejtegetéssel teszünk itt kísérletet, mondjuk a szociológián túl, de az irodalmiságon innen. 2. A TÁJ Emlékszem, pozsonyi barátaim mindig irtózattal gondoltak erre az alföldi tájra. Nem jelentett számukra élményt a síkság, jobban mondva nem jelentett pozitív tájélményt, egy-két napos itt-tartózkodás után menekültek innen, ahol kilométereken semmi, semmi sem nyugtalanítja a szemhatárt, csak egy-két telefonpózna meredezik kétségbeesetten. Hogy lehet ezen a vidéken élni, mert mi adhatja itt a frissítő izgalmakat? Az ezen a vidéken élő ember nem egzaktált azonban, legalábbis nem az tömegeiben, szemlélete egysíkú, mint az élet ezen az egysíkú tájon. Tiszta időben messzire ellátsz. Észak felől idekéklenek a nyitrai hegyek, dél felé Esztergomig szállhatsz tekinteteddel, s ezen a nagy térségen úgy érezheted magad, hogy egyedül állasz, gondolataidba és — ha akarod — kozmikus távlatokba merülhetsz, a meditáció kiegyensúlyozó hangulataiban fürdőzhetsz: fölötted a tiszta ég kék sátora, melynek csúcsán egy pacsirta énekel láthatatlanul. E nagy térségen az önmagába merülő egyedüliség hangulata emelődött be az irodalomba, mint tájélmény. Czuczor Gergely, aki innen indult el, úgy emlékszik vissza e tájra, hogy a nagy térségen ökreivel szánt egy paraszt, tempóval lépked, zsoltárosan dicséri az urat, s ebben az egyedüliségben az Istenen kívül csak a Mátra szele ér el hozzája lassú fuvallataival: inge, gatyája meg-meglebben bele. Az újvári határ téli hangulatait már több helyen föllelheted az irodalomban a szakasztott azonosság erejéig. Petőfi: A puszta, télen c. versének tájélményét egyszer egy diákversenyen megfestették. A pályázatot valaki tőlünk nyerte el, lepingálván egy újvári téli naplementét. Télen hó és ködök borítják be a tájat. Tíz lépésre tovább nem látsz, órákig járhatod a határt azzal a zsongító várakozással, hogy minden lépés, amit kihódítasz a ködből sétád közben, valami rejtett dolgot takar, távoli zajokat élvezhetsz, amint feléd jönnek a köd 183