Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Jócsik Lajos: Egy városképhez

Jócsik Lajos Egy városképhez í. az ember szemléletének a dolgokkal és kérdésekkel szemben ösztönös, de mindamellett határozott magatartása van, mely mindig érvényesül a világnézeti szempontok alkalmazásától függetlenül. Ha olyan kérdés kerül a szemlélet boncasztalára, amely szervesen beletartozik az ember életébe, amely az anyagi vagy szellemi létezés elemeit tartalmazza számunkra, amely személyiségünkre alakító és formáló jelleggel bír, akkor ösztönösen toljuk magunktól tárgyi távolságba a problémát, hogy „objektívek" lehessünk ítéleteinkben. E szemléleti mód alapja nagyon egyszerű tény. Az ember a tárgyi világ dolgait figyelvén, egymástól tárgyi távolságban látja és rendezi el annak elemeit. De hogyan bontható fel például a történés tárgyi elemekre, mondjuk az élet történése, s megismerhetjük-e egyáltalán valamiféle fejlődő és zajló folyamat lényegét, ha a tárgyi világhoz szoktatott elmaterializált és „objektivitásra" törekvő szellemünkkel fogunk vizsgálódáshoz? Ez a kérdés vetődött fel bennem, amikor Érsekújvár városképének korrektúráját befejeztem, amelyet a TátraSzlovenszkói városképek című kötete számára írtam. A dél-szlovenszkói város szociológiai metszetét az ismerőseim s a magam gyűjtött adataiból, számokból és társadalmi folyamatok megfigyeléséből róttam össze. S amikor hirtelen eszembe jutott, hogy az adott városkép egy ideig az életem és mások életének terepe volt, személyes világomba befolyó és azt át-átszövő valóság, mondjuk így: életkeret, akkor hiányérzet fogott el. Úgy éreztem, hogy nagyon messzire toltam magamtól, szemléletemtől azt, ami életem és életek anyagi és szellemi rendszere, mederbe fogó, sokszor irányt, sokszor gátakat jelentő kerete volt. Ekkor láttam, hogy erről az érdekes és bonyolult, szövevényes és változó valamiről úgy írtam, mintha az asztalomon lévő vizespohárról vagy tintásüvegről értekeztem volna. Talán helyes volt ez így, mert az a város valóban tárgyi valóság annak, aki nem élt benne, de nekem nem az, jobban mondva nem egészen az, mert életem izzott ki és lobogott el 182