Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Peéry Rezső: Két karácsony között

sokat, olyat, amit eléje raknak, s amiben maga van benne, úgy, ahogy romantikusan és hamisan a pesti kávéházban a múlt század végén s ma is az írók megírták. Feszty Árpád (ez a család is ógyallai birtokos) itt lakott, s a közeli Kingyes-pusztán rajzolta bele a jó paraszttípusokat híres Honfoglalásának délceg alakjaiba. És a szegények? Akik a falu végén laknak, azokat elkerülnéd most, mikor valaha csak közéjük vágyakoztál a gyermeki kíváncsiság mesehajlamával. Mert azok künn éltek mindenestül, mint a cigányok, a fiúk nádmézet uzsonnáztak, s megkopasztották a szederfákat. Egyszer elcsavarogtam velük a Dunáig, egész napos „kirándulás" volt, engedély nélkül. Este a járás mozgósított csendőrhada hozott minket haza aggódó anyám és szigorú bírám: az apám elé. Amerre lépek, kinyílnak az emlékek, mint a fű. Igen, a szegény parasztnépet is szerettem, magam se értem, miért. Talán mert nem voltak olyan büszkék, s minden fenntartás nélkül csatlakoztak hozzám. Ők hozták a híreket a kertekből, a dohányföldekről, a kukoricásokból, mindent tudtak, amiről nekünk sejtelmünk se volt. S megtörtént, hogy én néha, vasárnapi vizitek alkalmával, amikor apámék a pénzügyőrségi szemlésznél vagy a csillagdában, a bácsiéknál, meg az orvosnál uzsonnáztak, kipakoltam meghökkentő híreimmel, gyanútlanul, a gyermek ártatlan hanghordozásával és misszionáriusi kedélyével. Volt aztán megrökönyödés. De én ezt természetesnek találtam, s csak akkor lepődtem meg a társadalom e rétegén, amikor egyszer késő ősszel a csendőrök egy nagy fekete fazékban újszülött gyermeket hoztak a laktanyára, s nemsokára utána a konok arcú leányanyát, a gyilkost. A leányt ismertem, azoknak a testvére volt, akikkel titokban játszani jártam. Ez a jelenet levilágított közéjük, mintha egy barlangba fáklyát dugtam volna. De azután is, ha csak lehetett, az istállóknál, a trágya fojtogató szagánál, találkoztam velük, s mi tagadás, az élet trágyadombjának természetességét és terminusait is itt tanultam meg. Ilyen gyökerek is vannak, amelyek idefűznek, nemcsak a szokásos falusi és kisvárosi középosztálybeli fejlődés fokozatai. Ógyalla egyébként falu volt és kisváros is egyszerre. A zsellérek mellett reggelenként, amikor iskolába mentünk, hazalovagoló urakkal és hölgyekkel találkoztunk. A parkban gondozott virágágyak között állott a kertész a víztömlővel. Itt villanyvilágítás is volt meg vízvezetékek már akkor. Gótikus ablakai voltak a Konkoly-kastélynak; ma mozi van benn. Ez így határozottan demokratikus, de a stílus kárára is van. Megindultam a falu belseje felé, látni akarván azt a házat, ahol laktunk. S megtudtam, hogy a templom, a katolikus nagytemplom (mert a 173