Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Peéry Rezső: Két karácsony között

templomaival, melyek úgy tűnnek ki a kócos faluk keretéből, mint egyegy eldobott gyűrű. Víz és víz borít itt mindent, a falvak, a határ tele vannak talajvízzel, a Duna-ágak áradásával, a csatornák vizével, mocsárral: híres halászok laktak itt. A somorjai múzeumban láthatók a régi magyar foglalkozás eszközei, amit még megmentettek a kallódástól. Aranykert volt a Csallóköz: mondák és a golyva szegélyezi ma is. A magyar nemesek innen néztek fel Pozsonyra, a német városra, ahová eljártak élni, de meghalni mind idetértek. Itt is, ott is látni az út szélén egy-egy kis családi sírboltot, pár fa és magas fű borítja a búzatábla szélén. Az út bizony elég rossz, néhol egész gödröcskék borítják, s az autó nagyokat zökken. Ennek a sorsföldnek valami sajátosan egyenlő üteme volt. A történelmi Magyarország nagy változásai nem hullámzottak úgy át rajta, mint más vidékeken. A víz, mely fojtogatja ilyen dühös esőzések idején, megvédte valamikor. Egészen friss még a táj ébredése a feudalizmusból, a falakon nem ütött át a változás. Ha a csallóközi fiatalokat, ezt az életrevaló fajtát, mind jól fel lehetne nevelni, ezen a zárt területen meg lehetne kísérelni egy szervesen összetartozó vidék reformját. A pozsonyi és komáromi gimnáziumból évtizedek óta egyre több parasztfiú kerül ki, s megy az egyetemre. Csak ne szélednének el, hanem visszatérnének ide. A szülőföldet munkálni, felemelni! Nehéz és sivár dolog, mint minden kezdet, de szép munka nőhet belőle. Orvos, mérnök, tanár, tanító, jó hivatalnok, lelkes, nem civódó pap kellene; ügyvédből elég volna, ami van. A viszonyok, sajnos, vigasztalanok. A zsíros földek kellős közepén szegény zsellérek ezrei élnek. Láttam Lőricz Gyulának, egy idevaló fiatal festőnek, aki Pesten Vaszarynál tanult, egy kitűnő színes krétarajzát. Fiatal parasztarc tekintett le róla, lapos nézéssel, elmosódó orral, csallóközi magyar parasztfiú. Mit lehetne velük csinálni, ha kultúrát vinnél hozzájuk? De ezzel a kultúrahordással mennyi baj van, istenem. A fiatal tanítók, akik könyvekkel a hónuk alatt kijönnek ide, s beleütköznek a mozdulatlanságba, a szilaj családi intrikák hálójába, néhány rozzant lélek féltékenyen őrzött területébe. Micsoda krónikákat írhatnánk erről össze. Átokként nehezedik az Aranykertre a társadalmi széthúzás. Dunaszerdahelyen, amelyet Munkáccsal együtt emlegetnek (annyi zsidója van), nincs még magyar polgári iskola sem. A környező falvakból reggel öt órakor indul a vasútra a vonattal bejáró diák, hogy nyolckor ott legyen a pozsonyi vagy komáromi gimnáziumban. Fut az autó, mint egy gyors egér, végig a javított országúton. A falu mindegyre kinyílik, s megmutatja magát leplezetlenül, kocsmáival, istállóival, libanyájaival, malmaival, távolból egy nagy fehér tornyos 169