Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Peéry Rezső: Két karácsony között

épület látszódik, mint egy felkiáltójel: a gabonatársaság raktára. A lassan változó külső mögött él a csallóközi magyar parasztság, régi szokásaival, néprajzi sajátosságaival, szépen, majdnem érintetlenül, az etnográfusok örömére. Ezenkívül nevezetes arról, hogy az egész köztársaságban itt a legnagyobb a tüdővész. Anyagondozás, csecsemővédelem: ismeretlen fogalmak. Rossz az ivóvíz, 147 községből csupán 115-nek nincs vasúti állomása, a lakóházak nagy részében nincs padló. Nem csoda, ha a regölni jövő pozsonyi cserkészek itt vesztették el a hitúket néhány évvel ezelőtt abban, hogy a Grimm-mesékkel föltámasztják „a magyar falut". Akkor határozták el a finom literáris műveltségű középosztálybeli fiúk, hogy a japán és kínai földrajzi leírások helyett megismerik itt a tőszomszédságukban sínylődő 1813 négyzetkilométernyi vidéket. Ez volt a szúlőföld első őszinte átölelése. Nagymegyer után gyorsan közeledünk a ellipszis végéhez. Az ég lassan derülni kezd, az út lényegesen javul, s a Vág-Duna torkolatánál a Csallóköz is véget ér. Komárom úgy hat ránk, mint egy metropolis, pedig alapjában véve a csallóközi viszonyok itt is érvényesek. A régi vár erődítményei mellett kanyarodunk be a városba. A fecskefészkek, a nincstelenek lakásai húzódnak itt, ezek a sötét, odvas odúk a várfalak mentén, a nyomor enyhén égő csipkebokrai; mindenki megszokta már őket, sajátosság és látványosság lett belőlúk. Ez a város őrzi Jókai Mór gyermekkorát. A városháza előtt Klapka szobra. Az apám rajta felejti a szemét. Ez megmaradt — mondja aztán. Megmaradt, s úgy érzem, ami másutt rideg dísz, itt a Duna mentén ez a bronzalak szimbólum: a megmaradás és megtartás jelképe, a magyar kultúra és társadalmi forma szögtartója. A Duna vize, mely itt Komáiromban századok óta nótára ingerelte a katonanépet, most nagy raktárokat és emelődarukat sorakoztat maga mellé a parton, ez a kikötő. Egy rikkancs siet a pesti lapokkal. Háttal a folyónak végigpillantok a házsoron. Mintha egy régi olajnyomatot néznék, egy pillanat, s a sarkon megjelenik Bajcsy András uram, „csizmadiárum céhmester in loco", aki alispán lett nagy izgalmas választás után az — Elátkozott családban. Százötven esztendeje még mindig korszerű az ilyen választás Komáromban. A vonattal együtt futunk tovább derülő kék ég alatt Ógyallára. Apám harminc év óta is pontosan emlékszik minden falura, előre bemondja, hogy most jön Hetény. Változatlanul állanak a fák, ők az idő tanúi és halhatatlanabbak az embernél. Hol vannak, istenem, azok az öregek, akik akkor körúlöttúnk jártak? A remek magyar úr, a király főlovászmestere, aki amikor megnyitották a gyallai vasútvonalat, lóháton futott be a komáromi állomásra a vonat előtt. Emlékszem a 170