Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Peéry Rezső: Két karácsony között

Ennél talán sokkal több, ha elmondom, hogy Pozsonyban egy nemze­dékkel együtt magától értetődően neveltek polgárnak, városi embernek és nyugati magyarnak. Négyszáz éves intézetben foglaltuk el apáink helyét (Palacký és Kollár is ott nőtt fel), tehát a hagyományok ellen nevelkedtünk, friss körülnézésre a világban, harcra, lázadásra, mint már ahogy az igazi polgáriasságból az kikerülhetetlenül következik. Nem a fóliánsokon kezdtük, hanem a rebellion, a Nyugaton, az eszmélet lázán és forradalmán — később a fóliánsok megtanítottak arra, hogy kardosan, atillásan száz évvel ezelőtt éppen itt alapozták ennek a lázadásnak a hagyományát. Véletlen, hogy Kölcsey itt volt a legszabadel­vűbb, és a névtelen demokrata körtől Kossuthig és a Vahotokig a fiatal­ságot itt emésztette leginkább újítók heve és lázadók láza? A legbéké­sebb, a legnyugatibb magyar városban az igaz elmék a „tovább "-on gondolkozhattak — rendben van ez így. Örömöm és büszkeségem, hogy így voltunk Pozsonyban magyarok, magyar hagyomány szerint. A Scharitzer-házban, ott, lám csak, ma tudom, milyen igaz lázadás volt az. El lehet hagyni most az utcákat, melyek ifjúságunk emlékét szívós és csendes törvényszerűséggel avatták történelmi adattá, azzá, ami a kövek szelleméből következik. Mi végzetesen otthon vagyunk e tájban, mely hosszú századok óta változatlanul emberi miliőnk. Kárpát kebeléből hová is mennénk? A Vág-völgy — szlovák dalainak ihlete is benne van Balassa strófái­ban, Tyerhova szálfenyőnyi gyönyörű legényei — ősük Rákóczi gúnyájá­ban riasztotta e föld ellenségét. A liptói kúria — százados fák alatt szá­zadosán magyar családjaival. Nagyszombat — harangjai magyar ellen­reformációt zúgnak. Kakaslomnic — Berzeviczy Gergely itt néha egyedül jelentette a tizennyolcadik század szellemét az új század hajnalán. A Tátra ösvényei Hunfalvyt idézik. Ne is folytassuk, hiszen a hegyek és a völgyi városok, virrasztó várromok és kis falucskák útikalauzául kicsit a magyar gondolat és létfenntartás történetét kellene megírni, a hegyvi­déki lélek háromarcú egységének titkát megfejteni. A hatalmak és népek „életteréről" lehet vitatkozni, a szellem és emlék élettere talán veszélytelenebb, de sugara és terjedelme mindenesetre könnyebben állapítható meg. Jelenlétéről meggyőződhetik mindenki, aki az első követ elmozdítja helyéről, eljár a temetőbe és tizenkettő u­tán megfigyeli, e tájon hogyan vigadoznak az emberek. Évszázadok óta a feladatunk, hogy e föld különös koordinációiban helyünket megálljuk. A feladat bizonyosan átalakított. Ne restelljük megvallani, hogy másként vagyunk magyarok, életformánk magányos és elég rokontalan. Olyan nemzetet, mint a miénk, nem egyfajta típus 162

Next

/
Thumbnails
Contents