Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Peéry Rezső: Két karácsony között

tartott, hanem típusaink rugalmassága, életformáink sokfélesége. A mi feladatunk alapjában véve nem változott és nem is változhatik. Hegyvidéki magyarok vagyunk, örökre a magunk emberségéből élők, szívósak, magányosok, civilizáltak, polgáriasultak, bölcsek és patrióták. Karácsony Sándor, a kitűnő magyar tudós mondta ki nagyon egyszerűen, hogy a magyarság legkitartóbban, legigazabban mint individualista hajlamú nép, a „kisautonómiákban" élt s virrasztott léte felett legeredményesebben. Néha egy jogait körúlbástyázó község volt ez a kisautonómia, néha egy egyházkerület, néha Erdély. Ezernyi sorscsapás között, hol török, hol meg osztrák alatt, reformáció és ellenreformáció harcai, parasztlázadások és büntető expedíciók világában így bástyáztuk körül magunkat a kisautonómiák, az öntörvényű, saját emberségéből élő, zárt emberi telepeken, ahol élt a jog, ráció, és éltek az örök emberi normák. Egyéves eszmélet harcai vezettek bennünket ama felismerésig, hogy egy évezredes, zárt, urbánus kultúrából sarjadva mi is a magunk kisautonómiájában várjuk szívósan, okosan, talán reménytelenül, de egyedüli életformaként, mit zúdít ránk az ismeretlen jövő. Bizony, Zrínyivel elmondhatjuk, hogy nincs hová futnunk. Az örök magyar sors, hogy végzete elől nem futhat el az ember. Megtaláltuk helyünket — ez a második karácsony ajándéka. Helyünket egy öntörvényű zárt világ szilárd falai között, a mi „kisautonómiánkban". Van miért éljünk, s ha kell, tudni fogjuk, miért kell elpusztulnunk. 1939 163