Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Peéry Rezső: Két karácsony között

magyar kultúrmunkát adott esetben egy kaszinói előadás meríti ki joggal. Menj a közületedhez, ott talán lesz feladatod, mert mindez nem neked való már." Későn felelek, mint ahogy későn vagy egyáltalán nem felelek egy éve, hogy a magyar lelkek pozíciója olyan különböző a délkörök percei szerint, miszerint csak egy Kazinczy-stílű és -terjedelmű levelezés tudná áthidalni. Most felelek, talán nem csak a magam nevében. Emlékszel, kedves barátom, a lutheránus templom Terézia idejéből való puritán barokkjára. Családom fiágon kétszáz éve ott énekelte a zsoltárt. — Eszedbe jutnak, ugye, a szellős pozsonyi dombok szőlőskertjei a sziget felett; apám ősei művelték. Láttad már Nyitrát télen — nagyanyám családja, kereskedők, kisnemesek és lateinerek köteleznek arra, hogy rájuk gondoljak. Nem mehetek, mert a nagybácsim, aki különben Krúdyt is tanította, paptanár volt a podolini gimnáziumban. Aztán persze nem mehetek, mert szeretek őgyelegni öreg sírok és emléktáblák között, mert nekem Bél Mátyás majdnem családi emlékem. Mert néha reggel el kell mennem a Prímáspalota térre, szemben a palotával, melynek timpanonja alatt egyenest az európai históriába lépsz, s meg kell néznem, az öregurak magot szóró tenyerei körül mint rebben a galambsereg s mint száll a zárt kis téren az etető karjára és vállára, akár az ember és állat intim, szelíd egybeolvadását ábrázoló preraffaelita képen. Van-e valahol a világon ilyen szelíd és áhítatos urbánus hangulat, mint ezen a téren egy téli vagy késő őszi délelőttön? Ismered a csöndet a Grassalkovich-palota előtt, télidőben, amikor a tar és havas fák ágas-bogas karjának rajza mögül nyugodt és finom arányaival, szelíd kupolájával sárgán felragyog a kastély okosan és nyugodtan, mint maga az állhatattosság? Néha ki kell mennem a Dunához, ahol a gát és a park láncívei felett a természettel és a végtelenséggel néz szemközt az ember: a síkság Európában itt kezdődik. Minek meséljem, hiszen ismered a Hosszú utca főúri palotájának tömör és dohányillatú boltíveit — kaszinótermeiben, az öreg Vutkovich és Toldy Ferenc egyre feketébb képei alatt a füstben ott kavargott először egy más magyar jövő bizonytalan és gyönyörű álma. A történelmet is hívhatnám tanúnak, de ezt csak azóta teszem, hogy úgy érzem, ki akarnak forgatni tulajdonomból. Most azt mondhatnám, hogy éjszakánként Lovassy László és Pulszky Ferenc alakjával találkozom, az Irgalmasok felé Wesselényi, a Magyar utcában Kölcsey „átszellemült alakja" jár, a Fő téren pedig minden magyar grófok legnyugodtabbika vitatkozik a lomha és okos Deákkal. 161