Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Szitnyai Zoltán: Utazás egy régi városba

milyen rég volt! Vajon az életben legalább még egyszer megszoríthatome öreg kezét? A férfi felsóhajtott. Végére ért az útnak. — Szóval, ez az a hely, ahová elkísértem, kissé vittem is magammal gondolatban. Én is azt mondom, Isten hozta, érezze magát jól minálunk. Aztán az órájára nézett, s az óra lapjáról vissza a jelenbe. Sietniök kell, mindjárt indul a vonat. Fizettek és mentek. Szótlanul haladtak át az állomás épületén a pályatestre, ahol kivilágított ablakaival már várt a vonat. Még néhány perc, a kalauz füttyentett, s az asszony a fülke ablakából még egy kézszorításra kinyújtotta a kezét. Megmozdultak a kerekek. Pár pillanatig látni lehetett a távolodó, fehér kesztyű búcsúüdvözletét. Aztán elhalt a robaj, s az üres sínpárra rámeredt a rónasági éjszaka. A hegyek, tornyok, régi házak délibábképe összeomlott, s maga alá temette a lelket is, mely előbb a kiskocsma asztalámál mindezt felidézte. Már csak egy emberi test állt a sínpár szélén, egy ember teste, aki lassan elindult a nagyváros fénytengere felé, ahol a lelkét nem fogja soha megtalálni. 1935 131