Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Schöpflin Aladár: A Felvidék a magyar irodalomban

Schöpflin Aladár A Felvidék a magyar irodalomban A magyar irodalom és általában a műveltség súlypontja a mohácsi vésztől a XVIII. század végéig az ország hegy-völgyes vidékeire, Erdélyre és a Felvidékre esett. Az Alföld és a Dunántúl nagy része török hódoltság alatt élt, nem volt közvetlen kapcsolata a magyarság többi települőhelyeivel, nem fejlesztett ki olyan városokat, amelyek a művelődés központjai lehettek volna, s a sanyargatott nép teljes műveletlenségben sínylődött. A művelt emberek elmenekültek biztonságosabb vidékekre, a nemességből, amely abban az időben egyedüli, a műveltséggel érintkezésbe jutott osztály volt, alig maradt valaki török hódoltsági területen. Erdély a maga külön életét élte, úgyhogy a Királyhágón inneni magyar számára — leszámítva egy-két dunántúli helyet — csak a Felvidéken volt lehetőség a kultúrában való életre. A Felvidék tele volt hintve kisebb-nagyobb városokkal, ezekben, bár többnyire kicsinyes, de mégis tisztes polgári élet folyt. Kereskedőiknek kapcsolataik voltak Nyugat felé, általuk hírek áramlottak be a nagyvilágról, iskoláikban sok külföldet is megjárt tanár tanította az ifjúságot, könyv, ha kevés is, csak került a polcokra, éltek még régi polgári hagyományok a tisztes magaviseletre, társasági életre, és megvolt a műveltség tisztelete. Nagyobb részében nem volt magyar nyelvű ez a polgári műveltség, de a magyarsággal rokonszenvező volt. Minden városba kerültek magyar emberek, s ezek is hasznát vették és segítséget kaptak belőle magyar kultúrájuk megőrzésére és fejlesztésére. Magyar szülők is szívesen adták fiaikat a nagyobbrészt német polgárok iskoláiba. Az osztálykülönbség — néha ellentétté élesedve — magyar nemes és német polgár között megmaradt ugyan, de a két réteg között állandó, többnyire rokonszenves érintkezés folyt, s ennek következtében gyakori a vérkeveredés. A felvidéki városokba húzódott az irodalom is. Oda vonzotta a városi életen kívül a nyomda is — minden városban akadt nyomda, ahol a literátor elérhette álmát: nyilvánosságra hozhatta műveit. Egyes nagyobb városokban kis irodalmi gócok keletkeztek az iskolák és nyomdák körül. A falu szüli az írókat, de a város neveli — ez szinte törvényszerű a magyar irodalomban. Város pedig a XVI—XVII. század132