Neubauer Pál: A jóslat

Első könyv- Marco Polo - II. fejezet: Hatszáz esztendő-egy nap

II. fejezet HATSZÁZ ESZTENDŐ — EGY NAP (Rusticiano de Pisa feljegyzései) Anno Domini 1299-et írunk. Velence sürgése-forgása reggel óta szinte dermedt ámulattá 'változott. Az egész város lélegzetét visszafojtva várakozik. Valami hallatlan, soha nem látott esemény van készülőben, olyan ünnepély, melyet még ez a legnagyobb pompához szokott ősi lagúnaváros sem élt meg. Külföldi fejedelem tartja-e bevonulását? Velence paloitái és a polgárok házai a város zászlójának színeiben pompáztak. A tegnap még vaksin pislogó ablaküvegek ma a nap sugárözönében tündököltek. A nap, mintha csak ünnepelni készült volna, pazarul ontotta fényét. A vakító sugárzás ellenére a ífalákon, kovácsoltvas rácsos tartókban minden lámpát és mécsest meggyújtottak, nem volt ház, melyen ne égett volna fény. A Szent Márk téren, a Doge-palota főbejárata elé a legdrágább, legrégibb szőnyegeket terítették. Remekbe szőtt és csomózott kincseket az állam iféltett tulajdonából. Az ezer színben tündöklő keleti szőnyegek a teret szinte csodálatos, ^egzotikus virágokkal telehintett riétté varázsolták. A Doge-palota bejáratának két oldalán félkörben Velence zsoldosai állottak fel. Minegyiken más öltözet, mindegyik más fegyvert viselt: minden egyes harcos Velence egy-egy nagy haditettét, a respublikának az évszázadok során ellenségei fölött aratott győzelmét ijelképezte. Bámész nézők tízezrei szállottak meg a földön, a háztetőkön és az ablakokban minden talpalatnyi helyet, és pillanatra sem mozdultak. A lakossággal csak annyit közöltek, hogy Velence nagy fiát várják, aki több évtized után ma hazatér. Nem volt és nincs nálánál híresebb ember. Dicsőséggel övezve, mesébe illő kincsekkel érkezik távoli országokból, melyekről Velencében mit sem tud29