Neubauer Pál: A jóslat

Első könyv- Marco Polo - II. fejezet: Hatszáz esztendő-egy nap

nak. A világjáró férfiút, aki hatalmas birodalmakat fedezett fel, a velencei Nagytanács, élén a dogéval ünnepélyesen ífogadja és üdvözli. A bámész tömeg sűrű sorokban állott sorfalat az úton, le egész a kikötőig. A lagúnák vize mélységes zöld színben csillogott. A paloták előtt fenséges nyugalomban, arannyal, ezüsttel kivert, drágakövekkel ékes fekete gondolák himbálództak. A mindennapi forgalom egy csapásra megállott: Velence ünnepelt. A levegő izzott a nagy hőségben, s a régi palazzók sötét, viharvert falai csodálatos kéken, lazúrkőként emelkedtek ki a víz mélyzöld öléből. Minden templom kapuja tárva-nyitva, a itemplomhajók fényesen kivilágítva. Papok és sekrestyések feljebbvalóik utasítására a templomok díszítésén szorgoskodtak. Már csak az utolsó simítások voltak hátra. A nap delelőn állott, az előkészületek végük felé jártak. Az óriási tömeg türelmesen várakozott. Minden ember a nagy ünnepély láthatatlan rendezőjének valamely jelére várt. Lesték, mikor indul a csodamű finom szerkezete, mikor tárulnak távoli világok a szemük elé. Nagy volt a hőség. Itt-ott már baleset történt, ájult asszonyokat úgy kellett kimenteni a mozdulatlan tömegből. Az egyik háztetőn két, rongyokba burkolt, toprongyos férfi a kéménybe kapaszkodott. Senki sem vetett ügyet rájuk, és az emberek csak akkor figyeltek fel, amikor összeszólalkoztak, hangoskodni kezdtek. Válogatott szidalmakat vagdostak egymás fejéhez, a veszekedés mindjobban elfajult, de csak mondatfoszlányok röpdöstek a levegőben, nem lehetett tisztán érteni, mi az összetűzés oka. — Ebadta disznaja!... — ordította most az egyik, egy kövér, jól megtermett ember. — Van poifád? Te mersz ellentmondani? Te senkiházi kis piszkos?! Utoljára mondom, hogy a császár jön, a császárt várjuk... Többet senki sem értett, mert ebben a pillanatban a kis ember torkaszakadtából ordítozni kezdett. Sivalkodva fenyegette meg a másikat, aki ugyancsak teli tüdőből bömbölt. A tömegnek tetszett a váratlan színjáték, egymásnak 30