Neubauer Pál: A jóslat

Első könyv- Marco Polo - II. fejezet: Hatszáz esztendő-egy nap

mennyire természetellenesen nagy és ebben a pillanatban szinte vádló az aggastyán ujja. — Messire Maffio, az összes szentekre esküszöm, hogy a fehér majmok országáról szóló történet a többi, úgynevezett hiányos kéziratok leírásától semmiben sem különbözik ! — Ez a szerencséd, hogy így látod! — mondta rejtélyesen, zárkózottan és váratlanul idegenkedve. — A szerencséd! Nem lennél életben, ha megértetted volna. De ha nincs ellenedre, beszélj tovább, és mondj el mindent. Most aztán lélegzet után kapkodtam. Mintha ezer kísértet hajszolna, úgy mondtam el Marco Polo halálának éjszakáját. Maffio Polo feszülten figyelt. Mégis döbbenten tapasztaltam, hogy alig érdeklődött a fehér majom iránt, legalábbis nem annyira, mint az iránt, amit eddig elmondtam. A fehér majom megjelenése és Marco Polo halála nem rendítette meg, sőt izgalmat sem váltott ki belőle. Ezt a véget várta, így kellett bekövetkeznie, másképpen nem történhetett. — Biztos vagy benne, hogy mindez nem túlfűtött képzelődésed? Biztos vagy abban is, hogy valóban a fehér majom Ölte meg öcsémet?... Hiszek neked, bár szavaidnak a világon senki sem ad majd hitelt, se most, se a jövőben. — Egy árva szó sem juthat mindebből idegen ember fülébe! — Kötelességed, hogy Marco halálát feljegyezd, és hogy feljegyzéseidet úgy rejtsd el, mint ő kéziratát. Ez a kötelességed, Rusticiano de Pisa, aki a titkára voltál. Nem én, te beszélsz hatszáz esztendőről, a szent taóról. Én azonban azt mondom neked, hogy hatszáz esztendő múlva senki sem ad majd hitelt szavaidnak. Azonban ez már mem a mi dolgunk... Maffio ismét lehunyta a szemét. Csend állt be. Majd újra megszólalt, de szavai mintha messzi távolból jutottak volna el füleimbe: — Emlékezel? Melyik évben volt, hogy a fehér majom, melyet Marco Indiából Velencébe hozott, a palazzóból megszökött? Ez 1307-ben történt, tehát akkor, amikor Marco 67