Neubauer Pál: A jóslat

Első könyv- Marco Polo - II. fejezet: Hatszáz esztendő-egy nap

a fények kialudtak a házban, a palazzóra éjhomály borult. Szobám a ház túlsó szárnyán volt. Ablaka kis mellékkapura nézett. Ezt a kaput évtizedek óta nem nyitották ki. Éjfél volt, amikor az ablakhoz léptem. Tisztán hallottam, amint a toronyóra elütötte a tizenkettőt. Az éjfélt jelző ütések tompán dübörögtek az éjszaka csendjében. Ennek a napnak felfoghatatlan, érthetetlen élményeitől és a nehéz bor élvezetétől még mindig kábult voltam, és ezért elhatároztam, hogy nem térek mindjárt nyugovóra, hanem egy darabig friss levegőt szívok. Elmélkedni akartam, át kellett gondolnom, ami történt, vártam, hogy vérem lecsillapodjon. Az utolsó, a tizenkettedik ütés még nem hangzott el, az érces hang még ott rezgett a légben. Ekkor a kis kapu, mely nehéz vaspántokkal volt elreteszelve, zajtalanul felpattant. A kapun tagbaszakadt, magas termetű, fehér alakot láttam becammogni. Nem volt emberi formája, de állat sem volt, inkább a kettő döbbenetes, ijesztő keveréke, amilyet még sohasem láttam. Mi volt ez? Megint látomások gyötörtek? Kihajoltam az ablakon, és ereimben megfagyott a vér: felismertem a fehér majmot, melyet Marco Polo Mathurából magával hozott. Az az állat volt, amely azon a napon, amikor uram közrebocsátotta emlékezéseinek száz példányát, a palazzóból megszökött... Két évszám, két hosszan tartó, vakító villám a sötét égbolton: 1307, a nyilvánosságra hozatal éve! Most 1323-at írunk!... Téboly! Őrület! Lázálom!... Nem volt lehetséges, hogy a majom másfél évtized múltán újra megjelenik! Éjfélkor, egy kapun keresztül, mely évek hosszú során át zárva volt... Két évszám, két villanás!... S utána még sötétebb sötétség. Éreztem, hogy ájulás környékez. Minden erőmet összeszedtem, és a következő pillanatban felrántottam szobám ajtaját. Egy gondolatom volt csupán: megvédem uramat, Marco Pólót! Tudtam, hogy ilyenkor a termek ajtajai mind zárva vannak. így biztos voltam benne, hogy Marcót elérem, mielőtt az állat... De ekkor mint éles fájdalom hasított belém a döbbenet: a kapu, mely évtizedek óta el volt 59