Neubauer Pál: A jóslat

Első könyv- Marco Polo - II. fejezet: Hatszáz esztendő-egy nap

ge mellett a leghatalmasabb is. A magas politika iskoláját Kublainál, a kánok kánjánál végezte, ismereteit, hasonlíthatatlan tudását Velence szolgálatába állítja, és arra használja fel, hogy szülővárosának használjon. Születésnapja után néhány héttel azonban történik valami. Rendkívüli, váratlan, sorsszerű esemény. Marco Polo még egyszer, ezúttal utoljára, idegen hatalmak kiszolgáltatottja, és ők parancsolják meg neki, hogy egy utolsó tettet, élete legnagyobb tettét véghezvigye. Csak ezután zárul a kör véglegesen, visszavonhatatlanul. Dante Alighieri, a sors e követe keresi fel, a vele anynyira ellentétes férfi, és mégis az egyetlen, aki a köztársaságban mindenben méltó hozzá. Ismeretlen harmadik közvetítette ezt a történelmi fontosságú találkozót. A két férfi Marco Polo könyvtárában egy este szemtől szemben állt egymással: egy teljes óra hosszat. Nekem nem adatott meg, hogy a két nagy ember beszélgetésénél jelen legyek, hogy szememmel láthassam és fülemmel hallhassam, miképpen folyt le ez a párbeszéd. Nem tudom, mi volt az eszmecsere tárgya, azaz csak anynyit tudok, amennyit uram jónak látott később elmondani. A drámai találkozás után azonban megéltem Marco Polo átihasonulását. Tanúja voltam tragikus lelki tusájának és annak az elhatározásnak, amely árnyékát eljövendő századokra előrevetette. Erről akarok szólni, erről és a végről megközelítő képet rajzolni. A két férfit, akik az élet ellentétes pólusait képviselték, jelentéktelen véletlen hozta össze. Dante, idegen, erőszakos hatalmak védtelen kiszolgáltatottja, akkor a Velencei Köztársaság területén bujdosott, és végül is eljött Velence városába. De Dantét Velence is megtagadta. Ekkor elhatározta, hogy Ravennába megy. Marco Polo támogatást, segítséget ajánlott fel a költőnek, és Dante azért kereste fel, hogy közbenjárását kérje. Késő este volt, amikor a .firenzeit a Polo-palotába csempészték. Dante arcát kámzsa fedte, nem volt felismerhető. Uram parancsa szerint az volt a feladatom, hogy fogadjam, a könyvtárba kísérjem, és uramat értesítsem. Simán 42