Neubauer Pál: A jóslat

Első könyv- Marco Polo - II. fejezet: Hatszáz esztendő-egy nap

kedvét. Szárnyaló beszédét valóságos dicshimnusszal végezte, éltette Velence új íróját, aki rövidesen Itália 'legnagyobb írói közt foglal majd helyet. Hatalmas ezüsttálalkon szinte szünet nélkül új meg új fogásokat, ínye noételek et és nehéz borokat szolgáltak fel. Az est hangulata most már kicsapongó jókedvbe lendült. A házigazda eleve jól átgondolt mindent, és vendégei számára végeláthatatlan meglepetéseket tartogatott. Amikor mindenki azt hitte, hogy az est már elérte tetőfokát, és illő lenne búcsúra gondolni, a nagy szárnyas ajtó váratlanul kitárult. Ceremóniamesterrel élükön szolgák serege jelent meg az első teremben. A zene elhallgatott, mintha a hangszerek megnémultak volna. A tánc abbamaradt, a nevetés és a hangos beszéd csodálkozó suttogássá tompult. A ceremóniamester hosszú pergamentekercsről száz nevet olvasott fel, a vendégek neveit. Az asszonyoknak és férfiaknak meghagyta, hogy ebben a sorrendben lépjenek elő, és a szolgák a nobiliknek és hölgyeiknek csomagot nyújtottak át. Mikor az utolsó is megkapta a magáét, a házigazda arra kérte a hölgyeket, hogy vonuljanak egy erre a célra kijelölt terembe, és csak ott bontsák fel csomagjaikat. Most, hogy a férfiak magukra maradtak, Marco Polo megengedte nekik, hogy kíváncsiságukat kielégítsék. A legnagyobb meglepetés felkiáltásai felülmúlták egymást. A csomagokból aranyszelencék, láncok, kelyhek, ismeretlen országok ötvösművészetének remekbe készült alkotásai kerültek elő. Ilyen bőkezűen halmozta el ajándékokkal Marco Polo a vendégeit, amikor visszatért az emberekhez, az élethez. Közrefogták, elragadtatott szavakkal mondtak köszönetet, és ittak az egészségére. Lelkes öröm és csapongó jókedv töltötte meg a termet. Ekkor a zene, amelyről mindenki megfeledkezett, újból megszólalt. A zenészek finom, gyengéd dallamot játszottak, és ez olyan volt, mint valami epedő szerelmi dal, melyet induló ritmusai festenek alá. A férfiak, ajándékaikat szorongatva, nem törődtek többet Marco Pólóval, és a belső termek irányába tekintettek. 38