Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XVII. fejezet: Leszámolás

csendben. Mint dühöngő őrült, úgy lőttem ki a tölténye­ket. Nem tudtam, mit cselekszem. Tébolyult ordítást hal­lottam, utána hosszan csengő gúnykacajt, mely mint kor­bácsütés ért. Aztán rohanni kezdtem. Látomásszerűen még annyit láttam, hogy az árnyalak összerogy. Néhány ugrás­sal tekervényes utcácskák útvesztőjébe értem. Nesztelenül futottam. Sehol ajtó nem pattant fel, senki sem állt az utamba. Nem néztem hátra. Raisina Hill szikladombja fénylett felém, mint világítótorony a hajótöröttnek. Fedez­te menekülésemet, megvédett. Mikor villánk előtt álltam, fellélegeztem. Órámra néztem. Pontosan éjfélt mutatott. A teraszon egy lélek sem tartózkodott, az ablakok söté­tek voltak. Rövid gondolkodás után visszamentem azon az úton, melyen jöttem. Végigosontam az utcácskákon. Előttem a fellegvár, az ősi, múltba vesző hatalom jelképe. A Raisi­na Hill az új uralom szimbóluma. Esztendőkön át a kettő közt hajszolt engem Hans Kämpfer... Most nem hajszol többé! De ha a fantasztikum valóra is válna... Vén bi­tang, vásári kikiáltó, ügynök és kém, tőled akkor is nyug­tom lesz! Nem árthatsz többé sem nekem, sem Indiának, melyet forradalomba akartál belekergetni! Ali, a moha­medán vezér háza előtt heversz! Holttestedet talán ijedt emberek és angol rendőrök állják körül, és lehet, hogy Mahatma Gandhi is köztük van. Rögtön odaérek! Elve­gyülök a tömegben, hogy végérvényes, visszavonhatatlan halálodról meggyőződjem, vén komédiás, ördögimitátor! Ismerd be, hogy minden fondorlatos cselszövényed, elvete­medett, bámulatba ejtő mesterfogásaid nem segítettek raj­tad! Revolvergolyóim véget vetettek a játéknak! Az utcákon az éjszaka néma csendje. Embernek sehol semmi nyoma. Minden felindulásom ellenére nyugodt lép­tekkel tettem meg az utat. Mielőtt jobbra befordultam volna, a tett színhelyének közvetlen közelében pillanatra megálltam, és hallgatództam. Az éjszaka síri csendje kí­sérteties, megrázó hatással volt rám. Még ma is magam előtt látom a kis sarokházat, amint düledező falához lapu­355

Next

/
Thumbnails
Contents