Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XVII. fejezet: Leszámolás

lok. Várok. És csak amikor semmi neszt sem hallok, kilépek rejtekemből. Előttem a két kő. Ezeken ültünk... Közelben és távolban egyetlen teremtett lélek se látható. Kämpfer holttestének nyoma sincs... Óvatosan kutatom át a terepet. Majd megfeledkezem minden elővigyázatosságról. Nem gondolok a rendőrökre, akik talán a gyilkosság színhelyén lesik a gyilkost, és nyugtalanul szaladgálok felalá. Közvetlen közelről tüzeltem rá! Láttam, hogy összerogy, hallottam a halálra sebzett ember felhördülését! Nem lehetett kétségem afelől, hogy végeztem vele... öreg barát, ez nem volt rendezés, nem volt komédia! Ezúttal halottnak kell lenned! Oly biztosan halottnak, mint amilyen való, hogy élek! És ha cinkostársaid talán elcipeltek innen... Halott vagy, engem nem tévesztesz meg többé, vén patkányfogó, és ha ezer neved, álarcod, életed van is! Vagy még most is együgyűnek tartsz, és azt gondolod, hogy mesterkedéseid mögött ennek a közönséges ponyvatörténetnek mélyebb értelmét fogom kutatni? Visszavonhatatlan, végérvényes halálodnak semmiféle mélyebb értelme nincs... Akkor sem, ha valóban mindaz voltál, aminek kiadtad magad, és mindenen túl még fehér majom is!... A március tizedikére virradó éjszaka Gandhit letartóztatták, és börtönbe vetették. 356