Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XVII. fejezet: Leszámolás

XVII. fejezet LESZÁMOLÁS Gondolatokba mélyedten álltam egy darabig az utcán. Mögöttem a fellegvár magasodott az égnek. Előttem pusztulásnak indult, romba vesző házsorok összevisszasága. Hátratekintettem. Gandhi szobájában világosságot láttam. Valami azt súgta nekem, hogy várjam meg, amíg a lámpa kialszik. Ezért néhány méternyire a háztól egy nagy kőre ültem. A ragyogó holdvilág .fényénél jól láthattam a környéket. Az éjszaka nagy csendjében Delhi álomba merült. A város a nagy napot várta. Gandhi ablakában csendesen pislákolt a fény. Meg kellett volna ölnöm a Mahatmát?... Csak most eszméltem rá teljesen arra, milyen őrültséget beszélt Mary. Konokul, csökönyösen, álnok megátalkodottsággal tartott ki állítása mellett, hogy én leszek Gandhi gyilkosa, én és senki más! Az őrült ötlet Kämpfer agyának torzszülöttje! Ostoba, felháborítóan ostoba terv! Hamar átláttam a szitán... Pokolba ezzel a szemfényvesztéssel! Nincs módomban Gandhit megakadályozni abban, hogy holnap a kongresszusi bizottság ellé álljon, és a lázadás szellemét egyetlen szavával elűzze. Nincs módomban ebben megakadályozni! Ezért gyilkosai elől sem védhetem meg?... Nem intettem eléggé, nem óvtam komoly, józan szavakkal, ahogy kellett volna. Nem mondtam meg egyszerűen, félreérthetetlenül, honnan fenyegeti életveszély. Mért követtem el ezt a szörnyű mulasztást? Még ébren van! Szobájából világosság szűrődött az utcára... Abban a pillanatban, amikor fel akarok állni, az utca túlsó oldalán kuporgó árnyat pillantok meg. Akaratom ellenére hangosan felkacagok, annyira elhasznált, ízléstelen, 351