Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XVII. fejezet: Leszámolás

nevetséges trükk a vén szemfényvesztő örökös felbukkanása és eltűnése. — Rozsdásan csörömpöl a kacagása! — mondja, átjön hozzám, és egy kőre ül. — Szép az éjszaka, Braganza, mit szólna hozzá, ha végtelenné nyúló eszmecseréinket végül is ésszerűen befejeznénk? — Moszkva világforradalma? Berlin vagy Tokió világuralma? öreg barátom, kiért vérezzen India? — Látom, hogy Braganza úr még mindig nem okult. Zsebemben revolveremet markolom. A kemény, hideg acél kijózanít. Tekintetemet Kämpferre szegzem, minden mozdulatát követem, de lopva az ablakra sandítok, mely mögött Gandhi ül. Ajtaját csak betámasztotta, amikor elváltam tőle. Vissza kellene mennem hozzá, szólnom, hogy zárja be az ajtót. Ablaka ebben a pillanatban elsötétül. Nem fogom megzavarni éjszakai nyugalmában. Utolsó éje ez a döntés előtt. De teljesítem a kötelességem, és a Nagy Lélek nyugalmát, békéjét megőrzöm! Mert Gandhi nem alszik, virraszt ezen az éjszakán. Ne mondhassa, hogy senki sem virrasztott vele! — Itt akarja tölteni az éjszakát, Braganza? Ügy ül ott mozdulatlanul, mintha elaludt volna. Szép villájában kényelmes ágya várja. Talán mégiscsak okosabb dolog lenne lefeküdni, mint itt egy kövön gubbasztani. Belemegyek a játékba, mint már oly gyakran, és az övéhez hasonló könnyed társalgás hangján válaszolok: — Hiába, öreg Hans, maga mégiscsak mulattató fickó! A Hyde iPaŕkban mint vásári kikiáltó, csepűrágó és szemfényvesztő kezdte, és cirkuszi mutatványát így is fejezi be. Megtisztelő, hogy rendszerint engem választ közönségéül! De ismerje be, hogy London és India közt lejátszódó gyakori találkozásaink tagadhatatlanul komikussá fajultak. — Komikumot mondott? Tragikumot értettem! Maga, kedves Braganza, már Leuvenben javíthatatlan romantikusnak mutatkozott, és változatlanul ma is az! Hát mondja, valóban itt akarja tölteni az éjszakát? — Maga meg vénember, Kämpfer! Ezen a kövön ké352