Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XIV. fejezet: Váratlan fordulat

dolatnak visszfénye lehetett, egy hirtelen, talán kérdésem nyomán támadt gondolaté, mely teljesen hatalmába kerí­tette. A fényt idegenszerűen ható testmozdulata követte nyomon. Visszataszító és vonzó volt egyben. Kezét feje mögött összefonta, egy párduc ruganyosságával közeledett hozzám, és közvetlen előttem megállt. A jelenségből is­mert illat áradt felém. Pillanat alatt Mirville gróf palotá­jában voltam. Abban az éjszakában, amikor a szerelem ősi kettős kérdése muzsikált, mint csillagfény a fekete, vak vi­lágűr végtelenjében... Ajkai szólásra nyíltak. Talán most rögtön elhangzik a szó, amely minden emberi lét értelme: a szerelem ősi, kettős kérdése... Nem mertem mozdulni, szólni. A nyomasztó, elviselhe­tetlen csend másodpercekig tartott, és végtelen hosszúnak tűnt. Mikor minden erőmet összeszedve mégis szólni akar­tam hozzá, tekintete mintegy a messzi távolból a szobába tért vissza, és rám szegeződött. Csodálatos, hogy éppen eb­ben a pillanatban őrült gondolat cikázott át az agyamon: Mary bírja Hanumán titkát, megváltoztatja a lelkeket, a mélyükön szunnyadó fenevadat életre kelti... — Tehát meg fogod ölni Maihatma Gandhit?! Ha ezt a pillanatot ma idézem, szinte gomolygó ködön át emlékszem arra, ami történt. Fel akartam ugrani, de teste­met idegen, félelmetes erő fogta le. — Megölöd, mert holnap elárulja India szabadságát!? Ekkor leráztam magamról az igézetet, a szörnyű varázs­latot. Ajkaim némán vonaglottak, fogaim mintha lázroham­ban vacognának. Értelmetlen szavakat suttogtam. Irtóztató volt, felfoghatatlan, tébolyító... Rémülten meredtem Ma­ryre: ki ez az asszony? Milyen szörny szócsöve az én imá­dott és mégis oly mérhetetlenül idegen asszonyom? — Nem utazol a kongresszusra, Braganza! Holnap velem jössz, és soha többé nem hagysz el! Mert ha elmész a kong­resszusra, megölöd Mahatma Gandhit! Ezt mondta, aztán kezét vállamra tette. Varázslatból, némaságból felszabadultan kérdezni akar­tam. De mikor az első szót eldadogtam, tenyerével zárta el az ajkamat. Közvetlen közelből szemébe néztem, és ak­332

Next

/
Thumbnails
Contents