Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XIV. fejezet: Váratlan fordulat

több. Őszülő haját talán kissé túlságosan hangsúlyozott hanyagsággal, bozontosán fésülte hátra. A fürtök részben eltakarták füleit. Ebből a hányavetiségből önfejűségre következtettem, mely mélyen a lényében gyökeredzik, és a magas rangú személyiség sima, közönyös diplomatamodorának, egy szenvtelen világszemléletnek rokonszenves ellenpontozata. Lord Reading nem vállalta megadással, ellentmondás nélkül annak a társadalmi osztálynak megváltozhatatlannak, örök érvényűnek mondott törvényét, amelyhez tartozott. Nem született bele, fokról fokra küzdötte fel magát. Dús haja füleire simult, a fülek mögött fürtökbe csavarodott. Lelki túltengést, lázadást pillantottam meg ebben: egy jelentéktelen külsőség után ösztönösen az egész embert, India korlátlan urát próbáltam megítélni. Könnyzacskók és vaskos szemöldökök mélyítették el az okos, nyugodt, sötét színű szemek tekintetét, merengővé, kissé melankolikussá tették. Lelki küzdelmek tükröztek benne. Nézése elárulta, hogy Lord Reading, az államférfi sokat viaskodott a vele született filozófiai hajlammal, és a tépelődés még most sem ért véget. Találkozásunk után sokat gondoltam Lord Curzon alkirály híréssé vált mondására: „A trón fölött nemcsak aranymennyezet pompázik, végső dísze könnyfelhő, amely láthatatlanul megkoronázza." Ezt a könnyfelhőt véltem Lord Reading feje fölött felfedezni. Feltűnően beesett arca szinte belesimult a két mély barázdába, melyek az orrcimpáktól a száj szöglet ékig húzódtak. Ez az aszkétavonás nagy erélyre vallott, és ellensúlyozta a tekintet lágyságát. Keskeny orra tövében széles szája uralta az arc alsó felét. Ajkait erős állkapocs és előreugró áll éles vonássá szorították össze. A szájszegletekben irónia leselkedett, és a szemekben ugrásra készen csillogó pajzánsággal rokonszenves kettessé egyesült. Domború, szépen ívelt homloka ezeket a részleteket nagyvonalú hatássá fokozta. Kissé már fonnyadt nyaka lehiggadást, lemondást érzékeltetett, és minden gyanúmat eloszlatta. Nyugodt, szinte fáradt mozdulataiból arra következtethettem, hogy az alkirály nem kíváncsi természetű, nem mohó és sohasem siet. 327